Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

változatos domborzatú falu lakossága már 1750-ben is a maga termelte alma, körte, dió és cseresznye piaci, elsősorban Szamosújváron, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Besztercén történő értékesítéséből jutott bevételhez. A hagyomány szerint 1795-ben a templomát is a gyümölcs árából építtette. A gyümölcstermesztés fellendítéséért fáradozott egy XIX. századi közepi református lelkész is, azzal a jelszóval, hogy „öt vadfa életet indít a fiataloknak." az esketés feltételéül szabta öt vadfa elültetését és beoltását. A XX század elején helyben és a szomszédságban létesített faiskolák járultak hozzá a gyümölcs- (elsősorban az alma) nemesítés sikeréhez. Egy amerikás magyar, Buzgó Márton (Dani) 1930-1940 között az Egyesült Államokból hozott és honosított meg egy kitűnő cseresznyefajtát, a róla elnevezett Buzgó cseresznyét, amit a környéken Magyardécsei cseresznyeként tartanak számon. A kollektív időszakában a tagság, háztáji parcelláin, gyümölcsöt termesztett. AII. világháború idején a décsei cseresznye a rettegi zsidó kereskedők révén Japánba is eljutott. A cseresznye, forgalmazásának köszönhetően mára a jómódúvá vált falu egyik identitás-eleme: ott díszeleg a falu címeren, a helyi tejgyár termékeinek címkéjén. A betakarításra - májustól júliusig a családi munkaerőn felül régebben a központban gyülekező helybeli és szomszéd falusi napszámosokat, szedőket alkalmaztak, akik létrára mászva kosarakba, régebb „tobozokba" (cseresznyekéreg edényekbe) szedték a gyümölcsöt. Az árusítás időszaka a május közepétől július közepéig tartó periódus. Ilyenkor a felvásárlók kiszállnak a helyszínre, a nagyobb gyümölcsösökbe vagy bár a helyi piacra, ahol maguk csomagolják és rakják szállítóeszközre az árut. Ozsdolai cseresznye és meggy

40 néven az ozsdolaiak, hilibiek és a haralyiak által termesztett és ismert gyümölcsöt hívják. A keserű cseresznye apró, fekete színű, viszonylag lágy belsejű, középnagy magú vadonc gyümölcs. A fekete cseresznye sötét bordótól feketéig terjedő színskálájú, középnagy méretű, ropogós cseresznye. A brassai cseresznye világosabb piros színű, 1,5-2 cm átmérőjű, ropogós cseresznyefajta. A hólyagos cseresznye a brassói cseresznyét megközelítő nagyságú, sötétpiros vagy bordó színű, ropogós cseresznye. A direkt termő (zselnice) meggy helyi válfaj, kb. 1,5 cm. átmérőjű, sötét bordó színű, kellemesen savanyú ízű meggyfajta. A máramarosi meggy 1,5-2 cm átmérőjű, enyhén lapítottabb alakú, édesebb meggy, mint az itteni fajták. Háromszéken a hűvös keleti szél, a Nemere sokszor érintette a korán virágba borult fákat. Nagyobb gyümölcshozamra csak azokban a helységekben lehetett számítani, amelyek széltől védett völgyben feküdtek, és amelyeket ilyenformán elkerült a Nemere jeges fuvallata. Felső-Háromszék néhány falujában már a helynevek alapján is ismert és termesztett gyümölcs lehetett a meggy. Oroszfaluban 1608-ban Medgyesláb-at, Sárfalván Megyeskertet emlegetnek. Ez arról tanúsko40 Leírója Szőcsné Gazda Enikő