Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

vényvédelemben. A korábbi korok ízlésvilágát tükrözik ezek a fajták, amennyiben a gyümölcsméret nem előbbre való az íznél és az eltarthatóságnál. A Szászpap alma Erdély történelmi fajtái közül való. Állítólag egy erdélyi szász lelkész buzgólkodott elterjesztésén, innen ered a neve. Fája korán termőre fordul, bőven terem. Szabályos, kissé elterülő koronát nevel. Későn virágzik, tavaszi fagyok kevésbé bántják. Gyümölcse közepes méretű, bő termés esetén apróbb, lapított gömb alakú. Héja sárga alapszínű, mely azonban csak kevéssé látszik ki a piros, szakadozó csíkos fedőszín alól. ízletes gyümölcse tavasz elejéig eltartható. A ma már igen ritka Fejedelmi Paris alma másik elnevezését, Hosszúszárú Paris a gyümölcs különleges megjelenéséről kapta. A mély kocsányüregből kiálló, vékony kocsány feltűnően hosszú, a gyümölcs magasságának felét meghaladja. Maga a gyümölcs is megnyúlt alakú. Legnagyobb átmérője középtájon felül esik. A zöld alapszínű héj a napsütötte oldalán tompa piros fedőszínt kap, a hamvas viaszrétegtől enyhe kékes árnyalatú. Októberben szedhető, igen jól tárolható, későn érő, kemény húsú alma. A Gyógyi fája felfelé törő, a zordabb éghajlatot is jól tűrő. Almája közepesnél kisebb méretű, megnyúlt alakú. A sekély kocsányüregben rövid, vastag kocsány ül. Piros színezett csíkokban, néhol egybemosódva fedi a zöld alapszínű, zsíros tapintatú héjat. Savas ízű gyümölcse tavaszig eltartható. Székelyudvarhely környékének nagyhagyományú, jelenleg is vezető helyet elfoglaló gyümölcsfaja az alma. Fajtákban a leggazdagabb és talán a legrégebben termesztett. írásos emlékekben már 1296-ban említenek almafajtát. Lippay János híres „Posoni Kert"-jének 1667-ben megjelent harmadik kötetében, a Gyümölcsöskertben már több mint 20 almafajtát említett. Közte a Paris almát, melynek rövid ismertetése illik a Fejedelmi Parisra. Az itt élő székelyeknek a gyümölcsök jellemzésére használt szóés kifejezés kincse archaikus. Benne Lippay könyvének sorai köszönnek vissza. 1858-ban gyümölcsmintát küldtek három világhírű, európai pomológusnak, akik ősi erdélyi fajtaként írták le többek között a Szászpap, Gyógyi és Hosszúszárú Paris almafajtákat. Egy 1896-os „Magyar Királyi Földmívelésügyi Ministériumi" jegyzék a Szászpap, és a Piros Paris almafajtákat a Székelyföld vármegyéi területén nagyban való termelésre is ajánlotta. Az 1900-as évek elejéről a közepére- lényegében változatlan nagyságú gyümölcsfa állomány mellett- az almafák részaránya 28%-ról közel 40%-ra növekedett. Udvarhely második legnagyobb egyedszámú és a legnagyobb termésmennyiséget adó gyümölcsfaja. Jelenleg a tájegységen mintegy 60 fajta található. Ennek egy része a térségre jellemző, szűkebb körzetben fellelhető, más része régi világfajta.