Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

mára a Beszterceit tartották a legalkalmasabbnak. Emlékezet szerint minden öt családra jutott egy aszaló. Ezeket gyűjtött hulladék fával fűtötték. Bevárták a gyümölcs kellő érettséget, így gyorsabb volt az aszalás. A szilvát mogyorófából font kasokra terítve tették az aszalóba. Az aszalás 3-4 napig tartott, a kész gyümölcsöt szellős, száraz helyen tárolták. Ha nem volt tökéletes, a napra terítve fejezték be az aszalást. Az aszalt szilvát nyersen és főzve egyaránt használták. A főzést követően hagyták kihűlni, ázni. Ezalatt a gyümölcs megdagadt, visszanyerte eredeti térfogatát és megédesítette a főzőlevet. Böjti idők jellegzetes étele volt. A Zaláni szilva 24

, mely földrajzi név alatt az alábbi, máig is termesztett régi fajtákat ismerik és termesztették a korábbi évszázadokban: Brassai szilva, Perpence (Besztercei), Muskotály, Kabala, Édes szilva, Leánykaszilva (Sárgacska, és Vöröske amelyek tulajdonképpen a cseresznyeszilva /Prunus cerasifera cv. myrobalana L./ mirobalán változatai) A Háromszéki medence peremvidékének falvai, elsősorban Zalán, Káinok, valamint a Zágontól Torjáig fekvő falvak termesztették. A Brassai szilva fája kezdetben lassan, később gyorsan növő. Gyümölcse ovális, vaskos, húsos, magvaváló, kékes, hamvas. Nagy méretű (5 cm.), kellemes ízű, édeskésen savas. A Perpence (Besztercei) szilva 2-2,5 cm nagy. Ovális, magvaváló, vékonyhéjú, húsa nagy cukortartalmú. Az Edes szilva átlag 3 cm nagy, kerekded gyümölcse nem magvaváló, íze egyoldalúan édes. A Leánykaszilvák (Vöröske és Sárgacska, más néven fosóka) átlag 2 cm nagyok, kerekdedek. Korán érő gyümölcsük nyersen, hashajtó hatású, emiatt nevezik népiesen fosókának. A szilva a Kárpát-medencében őshonos (Kárpáti fajtakör, Európai fajtakör tagjai) fajtái a középkor végén tűnnek fel. Számos változata és hibridje ismeretes. Zalán falut a háromszékiek szilvás Zalán néven tartják számon, mivel fekvése kiválóan alkalmas a szilva termesztésére. Az északi hűvös légáramlástól a Baróti, a keletitől a Bodoki hegység védi. Dél- és délkelet felé nyitott, emiatt a tavaszi fagyok ritkán károsítják a szilva virágait. Hasonló adottságokkal rendelkezik a szomszédos Káinok is. A Perpence (Besztercei) szilvából késsel vágható keménységű szilvaízt is főznek, rézüstben, cukor nélkül. Télen édes tejjel hígították kenhetővé. Régen ezt a fajtát sűrű fonatú fűzfavessző tálcákon alulról füstölve, aszalással is tartósították. A piacon árusított aszalt szilvát nyersen fogyasztották. A füsttől jól megmosott áztatott és megzubbantott (rövid ideig főzött) aszalt szilva főleg karácsonykor, nagypénteken böjti eledelként is közismert. A friss szilvából, valamint az édes kompótból szilvalevest és szilvás gombócot készítenek. 24 Gazda László írta le.