Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

CsoMA ZSIGMOND ERDÉLYI GYÜMÖLCS AZ ALFÖLDÖN A Kárpát-medence eltérő ökológiai - természeti - gazdasági és társadalmi adottságai a távolsági nagy árukereskedelmet, termék - és termény kereskedelmet, cserét éltették és fenntartották. A mai vásárlónak teljesen érthetetlen, hogy éppen a Duna-Tisza közén, a kertkultúrájáról híres, az ízes gyümölcseiről megismert és kedvelt területen még 125-150 éve gyümölcsínség és gyümölcshiány volt. Csak a homokterületek meghódítása, a szőlő - gyümölcs - konyhakerti kultúrák kialakulásával és felvirágoztatásával sikerült igazán kertté varázsolni ezt a nagy tájat, amely nem véletlenül a „Kert-Magyarország" - ot megálmodó szociográfus szemléletű népi íróknak, elsősorban Somogyi Imrének, a „hasura-gazdálkodás atyjának" köszönhette felemelkedését. Azonban a futóhomok megkötése, termővé tétele, még korábbi, már a XVIII. század végétől megfigyelhető folyamat, ami a kertkultúrás tanyák súlyának, szerepének növekedését is elősegítette. Miközben az ország valóban földrajzi közepe a dolgos és a szorgalmas adóelkerülő zselléri munka révén a XIX. század elejétől a parasztpolgári vagyonosodás felé haladt, megváltozott a hagyományos, több évszázados tendencia. A gyümölcskereskedelem és a gyümölcstermelés fő színtere a Kárpát-medence peremterülete volt, innen érkezett a gyümölcsfelesleg nagy mennyiségben az ország síkvidéki, alföldi területeire. Az Alföld gyümölcsszegénysége nagy felvásárló erőt jelentett, ugyanakkor a magas térszínű Kárpátok előterének gabona, főleg búzahiánya csak erősítette ezt a fajta árucserét-kereskedelmet. Mindezt az Alföld felé igyekvő, egyre bővebb vizű, hajózható-tutajozható folyók még inkább elősegítették. A hegyvidék lakói a kézműves, háziipari termékeiket, a munkaerejük megjelenített és átváltott értékeit, valamint a gyümölcsöt, fát stb. élelmiszerre tudták átváltani. Természetesen ez a gyümölcs más volt, mint a későbbi kertkultúra nemesített, piacos, és a felvásárló igényeit kiszolgáló gyönyörű, a XIX. század végétől Európa hírűvé váló Duna-Tisza közi gyümölcs. Ez a gyümölcs még nem belterjes és intenzív gyümölcstermesztés eredménye volt, hanem a sokszor erdőségeket alkotó szilvások, almások, körtések gyümölcsei, ahol régi nagyhírű tájfajták szelektálódtak ki a parasztgazdák munkája révén. Általában kemény húsúak, vastag bőrű-héjú, viaszos bevonatú, nagy, ízes gyümölcsök jelentették a fuvarozott erdélyi gyümölcsöt. De előfordult a kisebb alakú, általában öntve, tutajon szállított nagymennyiségű gyümölcs is. Ez a jellegű, sokszor román-ruszin tutajosok által fenntartott nagyarányú erdélyi, vízi gyümölcsszállítás szorult vissza az I. világháború után.