Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - V. SZÉKELY GYÖRGY: A kun szállásterületek pénzforgalma a középkorban

egy préselt ezüstkorongot tartalmazott.

24 A lelet magyar részét lemezpénzek, I. Károly és Nagy Lajos garasai alkották, rajtuk kívül egy 14. századi szlavón dénár és 41 szerb pénz volt a leletben. A legfiatalabb magyar és szerb pénzek kibocsátási idejének alapján a lelet záródása a 14. század közepére tehető. A szerb pénzek magyarországi előfordulása főleg a kun szállásterületek pénzleleteiben figyelhető meg, ami több okkal is magyarázható. Ezek közül a déli irányú kereskedelmi kapcsolatok bizonyos fokú megléte tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak.

25 Ezt a feltételezést látszik megerősíteni a szerb pénzeket kísérő szlavón dénárok jelenléte és a velencei pénzek felbukkanása is. Bizonyára a hazai pénzügyi viszonyok rendeződése és a készpénzhasználat erőteljes terjedése is hozzájárult a Duna-Tisza közi kun szállásterületek pénzforgalmának megélénküléséhez a XIV. század második felében. I. Lajos pénzeinek a kun szállástemetőkben tapasztalható tömegesebb megjelenése is nyilvánvalóan ennek a megélénkülő pénzforgalomnak a lecsapódása, amit a Helvécia-Matkón, a kun szállásterület szélén - az egykori Jakabszállás szomszédságában - talált éremlelet is megerősít. A 238 darabos pénzlelet - egy cseh veret kivételével - kizárólag Nagy Lajos szerecsenfejes dénárjaiból állt.

26 A Tóth Csaba nevéhez fűződő újabb kutatási eredmények szerint a szerecsenfejes dénárok verése megelőzte az ún. szentlászlós dénárok kibocsátását és így a korábban Nagy Lajos uralkodásának végére keltezett verési idejükkel szemben kibocsátásuk kezdete az 1350-es évekre tehető.

27 Ennek figyelembevételével tehát a lelet záródása az 1360-as 70-es évekre valószínűsíthető. Állandó ezüsttartalmú és viszonylag jó minőségű pénzek lévén a szerecsenfejes dénárok még a kibocsátásukat követő évtizedekben is forgalomban voltak és a sírleletek szerint széles körben ismertté váltak. A XIV. század utolsó harmadától megvalósulni látszott az állandó értékű és viszonylag stabil nemesfémtartalmú ezüstpénzek folyamatos kibocsátása, ami jó lehetőséget adott a paraszti árutermelés és árucsere, a helyi piaci forgalom fellendüléséhez, a vidéki lakosságnak a pénzforgalomba és kereskedelembe való bekapcsolódásához, a készpénzfelhalmozás elterjedéséhez. Ez a folyamat minden bizonnyal a Duna-Tisza közi kun szállásterületeken is végbement, amit az erről a vidékről ismert pénzleletek is bizonyítanak. A XV. századi pénzleletek sorában legkorábbi a XV. század első évtizedében záródó 2446 darabos bácsalmási lelet, amely Mária 7 dénárja mellett Zsigmond 24 REIZNER János 1898. 81-82.; TÖMÖRKÉNY István-HARSÁNYI Pál 1912. 10-11.; GEDAI István 1969. 142. 25 GEDAI István 1969. 142. 26 Magyar Nemzeti Múzeum Éremtár Irattára 94/1968. A lelet meghatározását Huszár Lajos végezte el. 27 TÓTH Csaba 2002. 94-97.; TÓTH Csaba, 2001-2002. 357-361.