Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

vészét újítása, mint azt korábban László Gyula vélte, 132 hiszen ez a szerkesztési mód fellelhető a jóval korábbi iráni művészetben 133 és a szogdiai falfreskókon is. 134 Mindez azonban nem jelenti azt, hogy X. századi művészetünk szinte kizárólag szogdiai elemekből építkezett volna, hiszen felismerhetjük például a szogdiaival erősen rokon közép-ázsiai ötvösség számos jellemvonását is. 135 Azt sem lehet elég­szer hangsúlyozni, hogy a VIII-IX. században keleten még csak egyes elemeit is­merhetjük fel honfoglalónk művészetének, hiszen az egészen sajátságos, semmi mással nem azonos, egyedi arculatát minden bizonnyal csak a Kárpát-medencé­ben nyerte el. Szakirodalmunkban először László Gyula vetette fel, hogy a „keleti" vagy „szaszanída" jelzővel illetett ezüst edények között esetleg magyar mester által ké­szített darabok is lehetnek. Kolzsvári Márton és György prágai Szent György­szobrának lószerszámzatát vizsgálva jutott arra a feltevésre, hogy az utemilszki ezüsttál talán magyar munka lehet s még a honfoglalás előtt készülhetett. 136 A ki­tűnő szemű kutató máig ható érvénnyel mutatta ki, hogy e tál semmiképpen nem az iráni, közép-ázsiai vagy bizánci műhelyek terméke, hanem valamelyik kora­beli steppei nép mesterei készíthették. (19. kép.) Ugyancsak ebben a dolgozatában annak a feltevésének is hangot adott, hogy a keleti ezüstök más darabjai is esetleg magyar készítmények lehetnek. Jó tíz évvel később, a honfoglalás kori íjtegezek csont záró lemezeinek vizsgálata kapcsán tért vissza ismét az utemilszki tál kér­désére, igaz, csupán egyetlen rövid megjegyzés erejéig. A kenézlői 39. sír csont­lemezét ugyanis szép mintázatú palmettaháló ékesíti, amelyet szegély keretez. E keretdísz pontosan megegyezik a nevezett tálon lévő ló farmatringjának díszítésé­vel. Még ennél is fontosabb, hogy ugyanezt a mintát látjuk a tarcali és eperjeskei 132 LÁSZLÓ 1970, 66. 133 LELEKOV 1976, 129. 134 FODOR 1979, 67. 135 DARKEVICS 1976, 87-100. - Az elmondottak vonatkoznak Mesterházy Károly azon megjegyzésére, hogy B. I. Marsak és én eltúloztuk a szogdiai művészet ha­tását honfoglalás kori művészetünk kialakulására, sőt eleve téves úton jártunk. Ld. MESTERHÁZY 1998, 148. - Meg kell jegyeznem, hogy a szerző azon ötlete, amely szerint e folyamatra a döntő hatást az Abbaszidák korának iraki művészete tette, szá­momra teljesen elfogadhatatlan. (MESTERHÁZY 1997, 414-416; 1998, 157-159.) Sajnos, a szerző nem sorakoztatta fel azokat az arab fémművességi emlékeket, ame­lyek feltevését alátámasztották volna, továbbá nem tisztázta az állítólagos iraki arab hatás történelmi körülményeit sem. Hogyan hatott e távoli terület művészete őseink­re? Csak nem mentek el kézműveseik a bagdadi kalifa háremébe arabeszkeket rajzol­gatni? 136 LÁSZLÓ 1943, 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom