Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

boldogulást jelképezte, amelyet a fehér lovon járó Világügyelő férfi, Mir susne xum alakjával azonosítottak, hiszen benne magának a napnak a megszemélyesítőjét tisztelték.

71 Talán nem lehet véletlen, hogy a régi keleti ezüstök közt is sok lovast ábrázoló tál került errefelé; napvilágra. A lovas alakjában ugyanis bizonyára a Világügyelő férfi képmását vélték felismerni.

72 A korabeli leírások azt is megemlítik, hogy az ezüst edények a szent ligetekben álló, fából faragott bálványszobrok (9. kép)

73 arcára voltak erősítve, tehát azok arcaként vagy maszkjaként szolgáltak.

74 Grigorij Novickij hittérítő a XVIII. század elején írta az osztjákokról: „A sorkovi jurtákban volt egy fából emberi hasonlatosságra faragott bálvány, ennek az arca ezüstből volt."

75 Figyelemre méltó ebből a szempontból az a töredékes ezüst halotti maszk, amelyet F. A. Tyeplouhov közölt 1893-ban az Obva (a Káma mellékvize) melletti rozsgyeszvenszki ősi településtől nem messze lévő Tovsztonogova faluból. (10. kép.)

76 A szerző szerint a maszk eredeti nagyságában nagyjából 10 X 9 cm lehetett. Jól látható, hogy férfi arcot mintáz, peremén a felvarrásra szolgáló apró lyukak vannak. Tyeplouhov úgy véli, hogy e maszk is egy bábú arcán lehetett egykor, s ebben valószínűleg igaza is lehet. Ugyanakkor az sem hallgatható el, hogy e maszk közeli párhuzamai VIII-X. századi temetőkből kerültek elő a Volga-Káma vidékén. Onnan is ismerünk olyan halotti maszkot, amely az elhunyt arcvonásait tükrözi.

77 (Az Urál-vidéki ezüst és arany szemfedők közeli párhuzamait honfoglalóink sírjaiból is ismerjük.)

78 Ha a rozsgyesztvenszki maszk valóban szellembábúról származik, ez azt igazolja, hogy a VIII-X. században a halotti maszkokat a bábukon is alkalmazták. 71 Uo. 39-41. - Munkácsi Bernát nem alap nélkül nevezte ezt az istenséget napistennek: MUNKÁCSI Bernát, 1914.; Vö. KARJALAINEN II, 191-192. Ld. még: GEMUJEV - SZAGALAJEV 1986, 68-75, 159-162; GEMUJEV 1990, 74-78. 72 Az obi-ugor mitológia kutatói Munkácsi Bernáttól kezdve hangsúlyozták, hogy a XIX. században még igen gazdag vogul és osztják folklór egyértelműen igazolja az obi-ugor és az ősi iráni mitológia rendkívüli hasonlóságát. így például a Világügyelő férfi alakját is megtaláljuk az iráni mitológiában Mithra alakjában. (Vö. HOPPAL 1982, 49-51.) Az egész ugorság őstörténetének ismeretében azonban - a látszat ellenére is - az tűnik valószínűnek, hogy e mitológiai párhuzamok eredetét nem az általunk vizsgált prémkereskedelem korában kereshetjük, hanem korábbi időkben, főként a bronzkorban. Nagyon valószínű, hogy a középkorban ez az ősi gyökerű ugor hitvilág könnyítette meg az iráni művészet elmeinek befogadását. 73 SZOKOLOVA 1982, színes képmelléklet. 74 PRITKOVA 1949, 40. 75 NOVICKIJ 93. 76 TYEPLOUHOV 1893, 30-31.1.1. 8.; BADER 1952, 195-196. 77 Hasonló került elő a volgai bolgár tankejevkai temetőben. Ld. KAZAKOV 2007, 6. kép 3. (Színes fénykép a címlapon.) 78 FODOR 1973b, 163-174.