Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)
ta gorütosz 8x3 cm-es bronz modellje is előkerült. 5 (1. kép.) Grakov az Urál-vidéki leletek keltezése alapján azt is hangsúlyozza, hogy a Don-Volga-Káma mentén vezető kereskedelmi út nem csupán Hérodotosz korában - a Kr. e. V. században létezett, hanem már korábban, a Kr. e. VII-VI. században is. A történetírás atyja tehát régtől fogva bejáratott kereskedelmi utat írt le művében. Később, a Kr.e. I. században Strabón is megemlékezik a Tanais folyó torkolatánál bonyolódó kereskedésről, de megjegyzi, hogy az innen kiinduló utakat az ott élő nomádok lezárták. (Strabón XI, 2, 2.) Nem is ír északra vezető kereskedelmi utakról, hiszen nyilvánvaló, hogy azokat ekkor már a terület új urai tartották a kezükben. Grakov elgondolását a későbbi régészeti eredmények is nagyszerűen igazolták. 1952-ben jelent meg A. V. Zbrujeva nagy monográfiája az ananyínói műveltségről, amelyben számos újabb adalékot találunk a fentebb megrajzolt kereskedelmi út igazolására. Szkíta típusú rövid kardok és tőrök, szkíta zablarudak, akasztóhorgok egész sorát mutatja be a szerző 6 (2 .kép), szkítaföldi hasonmásaival láthatjuk a zujevói temető tegezveretét 7 Zbrujeva azonban a Káma-vidék koravaskori népességének más irányú kereskedelmi kapcsolataira is rávilágít. A híres jelabugai fokos kapcsán (3. kép) az Urál keleti és nyugati oldalán élő rokon finnugor népek hosszú időn át kimutatható kereskedelmi kapcsolataira mutat rá. 8 Különösen figyelemre méltó továbbá, hogy bemutatja a zujevói temetőben lelt ezüsttál töredékét s a vele azonos alakú, Kr. e. V. századi ezüsttálat, amely az örményországi Erzingen környékén került elő s ma a British Museum tulajdona. (4. kép.) 9 Ez a lelet mindennél beszédesebben igazolja a Közép-Ázsiából az Urál-vidékre vezető kereskedelmi út létét már e korai időszakban is, amelynek jelentősége a középkortól majd erőteljesen megnövekszik. A Kr. e. VI—III. századi déli - főként iráni - eredetű leletek A. A. Jesszen által történt térképre vitele nagyjából azt a kereskedelmi utat is kirajzolta, amelyem e tárgyak északra kerültek. Ez az út a Kaspitengertől az Urál folyó, majd a Bjelaja és Káma mentén vezetett észak felé egészen 5 TALLGREN 1928, 222-226, Abb. 6. - Az egyik ananyínói településen a szkíta típusú reflexíj kis méretű bronz modellje is előkerült, ami arra utal, hogy az ananyínőiak körében használatosak voltak az ilyenfajta íjak. Ld. ZBRUJEVA 1952, 52, IX. t. 7. 6 Ld. ZBRJUJEVA 1952, 31. 10. kép. 7 Uo. 168, XXXI. t. 24-25. Vö. LÁSZLÓ 1993, IV. t. 11. 8 ZBRUJEVA 1947,44-45. 1. kép; 1952, 134, 14, kép, 176, XXXII. t. 2.; FODOR 1975, 63. 14. kép. 9 ZBRUJEVA 1952, 182-183, XXXIII. T. 3-4. Vö. LÁSZLÓ 1993, III. t. 2. - A. V. Zbrujeva úgy vélte az örményországi lelőhelyű, 25,3 cm átmérőjű ezüst tálról, hogy az része a híres amudarjai (vagy más néven oxusi) kincsnek, mivel Dalton nevezetes könyvében jelent meg. A tárgyat valóban az angol tudós közölte, de csupán mint analógiát, elkülönítve az oxusi kincs tárgyaitól. Ld. DALTON 1964, 44. Pl. XXXIII, 180.
