Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
1945 után - „Szentendre körbefestése" és újabb egyházművészeti munkák
Pilisszentlászlón, Szigetmonostoron és Pomázon dolgozott. 18 '' Szentendrére csak 1951-ben ment ki újra. Heintz Henrikkel ekkor restaurálták azokat a megrongálódott szentélyfreskókat, amelyeket még a harmincas években szentendrei művésztársai készítettek a Keresztelő Szent János plébániatemplomban. 187 Az 1945 utáni időszak új fejezetet jelentett a művész életében, és bár foglalkozott történelmi kompozíciók készítésével, alkalmi grafikai és múzeumi dekorációs munkákból élt és tartotta fenn családját. A Török Ildikóval 1940-ben, a Budai Szent Imre Kollégiumban kötött házasságából két gyermeke született, Viktória (Viki) 1941-ben, András 1942ben. Felesége mindvégig hűen támogatta munkáját, és levelezésükből nyomon követhetők a művész tervei, elképzelései. Valamennyi egyházművészeti munkájára a biztos komponáló készség és a magabiztos rajztudás jellemző. Leginkább olyan quattrocentos kompozíciós sémákhoz igazodott, amelyeket az itáliai tartózkodás idején alkalma volt alaposan tanulmányozni. Az egyes képek témái a templomok névadó szentjéhez kötődnek, így leggyakrabban az Árpádházi szentek életét, legendáját dolgozta fel magyaros elemek kiegészítésével. Jeges Ernő gondosan ügyelt a részletekre, sokszor rejtett el bájos és kedves részleteket. A sokáig fenntartott al secco technikát pedig" hasonlóan a korszak falképfestőihez, nála is felváltotta az al fresco festés. 188 Az előzőleg készített terveket mindig jóvá kellett hagyatnia, és mint látni fogjuk, néha módosításokat kértek tőle, amelyeknek rendre eleget is tett. Az 1945 után készített egyházművészeti munkák sorát a Központi Papnövelde refektóriumában készített falképciklus nyitotta meg. Mint említettük, 1944-ben már dolgozott itt dr. Péterffi Gedeon vicerektor megrendelésére. A háború után a súlyosan megsérült épületet nagy erővel építették újjá, és több művészt is felkértek a belső terek falképekkel való díszítésére. Jeges Ernőnek a refektórium díszítése volt a feladata és ezért olyan bibliai eseményeket dolgozott fel, amelyek szimbolikusan, vallási értelemben vagy akár közvetlenül is, de az étkezéshez kapcsolódnak. 1946. március és október között készültek a következő jelenetek: egymással szemközti falon az Utolsó vacsora és a Kánai menyegző, majd 1947-ben a quadrum felőli oldalon a Szőlőművesek példázata, Jézus és Zakeus, Csodálatos halászat, Jézus Kafarneumban (Én vagyok az élet kenyere), a kert felőli oldalon pedig a Szegény és gazdag Lázár, Tékozló fiú, Jézus Emmausban, Kenyérszaporítás, A királyi vendégség példázata, Jézus és a szamariai asszony. A mennyezetre pedig világos, néhány indával befuttatott pergolát és puttókat festett. 186 A találó kifejezés P. Szabó Ernőtől származik a művész 1998-as szentendrei emlékkiállítása kapcsán. Képek és vétkek, .leges Ernő emlékkiállítása Szentendrén. In:. Magyar Nemzet. 1998. május 16. 187 Bodonyi Emőke: Huszadik századi falképek a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplomban. Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4. 1997. 1 ii-148. o. 188 Az al fresco technika hazai alkalmazásának történetéről és elterjedéséről kiváló összefoglaló található: Bi/zer István: Kontuly Béla 1904-1983. Mikes Kiadó. Budapest. 2003. 41. o. Csodálatos halászai (Központi Papnövelde refektóriuma), 1947 (kat. 439.) A királyi vendégség példázata (Központi Papnövelde refektóriuma), 1947 (kat. 439.)
