Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Egyházművészeti kompozíciók 1945 előtt
A fűzfői (részlet), Szent Imre Kápolna 1940 (kat. 365.) A falképek egybefüggő jelenetei szorosan és megszakítások nélkül követték egymást mind a négy falon, alattuk szalagszöveg egészítette ki a képi ábrázolást. Fent a mennyezet vörös és kék alapszínén hosszanti osztásban népi faragásokra emlékeztető fehér ornamentika futott végig. Az oltár fölött Szűz Mária Arpádházi szentek társaságában kompozíciója vonta magára elsőként a figyelmet. A trónus tetején kialakított lépcsősorokon a Jáki templom kapuzatának mintájára az apostoloknak, legfelül Jézus szobrának ábrázolása került. Az angyalokkal és a Szentlélek galambjával kiegészített szekkó hátterében balatoni táj bontakozott ki badacsonyi hegyekkel és vitorlással. A szemközti falon, a bejárat feletti részen az előző kép harmonikus felfogásával ellentétben komor hangulatú jelenet, Szent Imre siratása volt látható háttérben Székesfehérvár korabeli épületeivel. A ravatalként szolgáló Szent István szarkofág a vízszintes, míg a kompozíció közepébe illesztett hatalmas kereszt a függőleges erővonalakat erősítette. Ez a kereszt és a fekete felhők csak növelték a tragikus hangulatot. Az oldalfalak folyamatos, megszakítás nélküli képein a korabeli hívők és nézők Imre herceg életét követhették végig születésétől kezdve, neveltetésén, látomásán, fogadalmán, a pogányokkal való harcán, eljegyzésén át egészen haláláig. Mint ahogyan Voit Pál is megállapította, ezeken Jeges Ernő gondosan váltogatta a tájképi és építészeti elemeket. Néha csak egy architekturális részlet utalt arra, hogy enteriőrben vagyunk. „A növényzet ezerváltozatú alakzatokban, mint gazdag gobelin simul a falra, a várak, városok, csarnokok és tornyok kimeríthetetlen formajátéka mesévé üdíti a történelem száraz adatait. A királyi gyermek ifjúsága és menyegzője az udvari élet fönséges derűjét, vitézi tettei és látomása a valóban rendkívüli lény jelenlétét éreztetik." 173 A narratív hangvétel, a jelenetek színpadias elrendezése jól követhetővé tették a ciklust, és folyamatosan vezették tovább a figyelmet. Jeges Ernő különös gonddal figyelt a részletekre. Bájos motívumok, csíkokban folyó patak, apró mezei állatok, stilizált virágok tették bensőségessé azt a falszakaszt, ahol a szentet látomása közben ábrázolta a művész. 1940-ben Jeges Ernő egy másik egyházművészeti megbízást kapott. A budavári helyőrségi templomban, az első világháború áldozatainak emlékére kialakított Hősök kápolnájának díszítésére kérték fel. A falkép mellett még két oltárképet készített ide, Szent Imre és Szent Erzsébet tiszteletére. A kápolna megsemmisülésével maguk a festmények is elpusztultak, csak korabeli fotók és temperatervek alapján ismerjük ezeket. A falkép megtervezésekor figyelembe kellett venni, hogy azon a falon, ahová készült, középen egy nagy, feltehetőleg szószék maradványa volt, és ennek két oldalára kellett a kompozíciót megterveznie. A bal oldalra egy katonákat áldoztató pap,jobb oldalra pedig a sebesülést szenvedett papnak segíteni próbáló katona, a jelenetek fölött angyalok tartotta szalagszövegen az ÉLETBEN -HALÁLBAN felirat került. 17 i uo.
