Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Ebben a tanévben vezették be a később gyakorlattá vált mintaelőadások (ma bemutató tanításnak nevezzük) tartását. Dr. Osváth Gedeon tartotta a VII. osztályban magyar nyelv és irodalom tantárgyból. Ettől az évtől kezdve az évkönyvekben is részletes tájékoztatást nyújtanak a vallásos nevelésről, a tanulmányi eredményről, a fegyelmi állapotról. Ezekből megtudjuk, hogy kezdetben a tanárok tartottak - lelkészhiány miatt - ifjúsági istentiszteleteket, majd Iklad papja, Mayer Pál segített nemcsak az iskolai vallásoktatásban, hanem a templomban is. A tanulmányi munkába kiemelték az iskola és a családi ház ( és a szállásadók ) kapcsolatának fontosságát. A fegyelmi állapot is megfelelőnek mondható. A korabeli szigorúságról egy példa: az egyik bejáró tanuló a vasútállomáson rendetlenkedett. Ez elegendő ok volt ahhoz, hogy a tanév végén más iskolába tanácsolták. Itt említjük meg, hogy internátus hiánya miatt a távol lakó diákokat a szülők magánházaknál helyezték el. Aszódon évszázados hagyománya volt a diáktartásnak. Egyes családok 3-4-5 diákot is elhelyeztek. Az egy szálláson lakó kisebb diákcsoportot nevezték kamarának. Nevüket a szállásadóról kapták: volt - többek között - Perényi-, Zelma néni- (Aszód első óvónője volt), Mártonfalvi-kamara. 1 Ez a kifejezés, ez a fogalom az 1930-as évektől, az Internátusban kialakított kisebb, egy-egy szobában lakó közösség elnevezésében élt tovább. Csak amíg az 1910-es, 1920-as években a szállásadó neve után, addig az Internátusban az iskola és Aszód jeles személyiségei után nevezték el a kamarákat. Az év jeles eseménye volt, hogy az iskola felvette egykori diákjának, Petőfi Sándornak a nevét. Természetesen mindenfajta névadás, iskolai munka mellet az aszódi gimnázium is akárcsak az egész ország - a háború lázában égett. A bejáró tanulók a vonaton nap, mint nap találkoztak a frontra menő vagy onnan jövő katonákkal. Aztán - az idő múlásával - nemcsak a tanárok, hanem a diákok sorát is megtizedelték a katonai behívók. Miután nyilvánvalóvá vált a villámháború kudarca, megkezdődött az átállás a hosszú háborúra. Megindultak a gyűjtések a katonáknak és a hadikölcsönök jegyzése. A tanévzáró ünnepséget, amit központi rendelkezésre május 22-én, szintén a világháború jegyében, a világtalan katonák javára „Tiszteljétek a közkatonákat" címmel tartották meg. A gyűjtés is szép eredménnyel, 350 koronás bevétellel zárult. Az ünnepség műsora a következő volt: „Megnyitó beszéd, tartja Micsinay Ernő főgimnáziumi felügyelő. 1. Wacht am Rhein, énekli a főgimnázium énekkara. 2. Petőfi Sándor: Tiszteljétek a közkatonákat! Szavalja Kovács Sándor VII. o. t. 3. Az aszódi diákok hódolnak a magyar hősök előtt. Irta és felolvassa Csörgi János VII. o. t. 4. Petőfi szelleméhez. Németh István költeménye, előadja Micsinay Elek V. o. t. 5. Cinka Panna nótája 1735-ből. Hegedűn játssza Spiczer Imre VII. o. t. zongorán: Szvoboda Sándor VII. o. t. 6. Lengyel himnusz - énekli a főgimnázium énekkara. 7. Kárpáti őrség, ismeretlen szerzőtől, szavalja Zachár Béla VII. o. t. 8. Liszt II. rapszódiája zongorán játssza Szvoboda Sándor VII. o. t. 9. Ének a Gránicon, írta Gyóni Géza, elmondja Soltész Lajos VI. o. t. ' PMA 228-78. 9.
