Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

kíváncsian vett körül. A program szerint elő lépett a szószékre Földváry Mihály esp. felügyelő, alispán, az aszódi gymn. 50 év eiékti tanítványa, Petőfi iskolatársa, az ő szívéhez szóló hangjával, egyszerű, nemes előadáséival csodásnak hangzó emlékezéseket mondott el az 50 év előtti időkről, Petőfiről, iskolai életükről, br. Podmaniczky Frigyes és Árminnal való barátságáról. Beszéde, mely a kegyeletes megemlékezés igaz hangján volt mondva, mély benyomást tett és a hallgatóság kitörő lelkesedéssel éljenezte meg a volt tanítványt. Ezután Beke Andor, gymn. tanár szavalta el nagy hatással Moravcsik Gyula dr. költői eszmékkel telt alkalmi költeményét. Utána Zuberecz Pál, gymn. tanár, Csengey Gusztáv eperjesi theologiai, volt aszódi gymn. tanár alkalmi költeményét szinte figyelmet gerjesztő páthosszal szavalta el. Melczer Gyula saját maga által felolvasott költeménye ugyancsak figyelmes hallgatóságra talált. Ezen általánosabb érdekű rész után következett a legáltalánosabb. Következett a nagyvendéglőben tartott vagy 250 személyre szóló díszebéd, hol egyetemes felügyelőnk a királyra mondott jeles toasztjával megkezdte a pohárköszöntések hosszú sorát. Felette érdekes volt Földváry Mihály felszólalása, ki bemutatta Petőfi iskolatársának, Czettler váci kanonoknak az időből való füzetét, amelyben a nagy költő iskolatársai oly rendben vannak összeírva, amint ülnek. " Az ebéden, pohárköszöntőjében Gyulai Pál a következőket mondta: „A virágzó tanintézetek nagy befolyással vannak a tudomány és irodalom fejlődésére s a virágzó tudományos és irodalmi élei viszont visszahat a tanügy emelkedésére. Irodalomtörténetünk majd minden lapja tanúskodik erről, valamint arról is, hogy a protestáns tanintézetek jelentékeny szerepet játszottak a magyar tudományosság és irodalom fejlesztésében s nem egy kitűnő tudóssal, íróval és államférfiúval ajándékozták meg nemzetünket. Az aszódi algymnasium is a maga szűk körében és csekély eszközeivel híven szolgálta a nemzeti műveltség ügyét, hatása szorosan összefonódott egy nagy magyar költő, Petöji Sándor dicsőségével. Az a három év, melyet Petőfi ez iskolában töltött, elhatározó befolyást gyakorolt egész életére. Mint szorgalmas és kitűnő tanulónak ez iskola tantermeiben kezdett fejlődni szelleme, ez iskola könyvtárában ismerkedett meg bővebben a magyar, latin és német irodalommal s midőn kikerülve innen iskoláról-iskolára hányódott s csakhamar elhagyva minden iskolát, korán az élet nagy iskolájába sodródott, az itt nyert mivel tség alapján fejlődött tovább. A lángész gyorsabban, könnyebben és máskép tanult könyvekből és életből egyaránt, mint más közönséges halandó; hanem neki is szüksége van bizonyos alapra, amelyre építhessen. Áldás az aszódi algymnasiumra, mely Petőfinek megadta az alapot, áldás azon buzgó és derék hazafiak porára, akik ezelőtt száz évvel ez iskolát alapítva, a vidéknek egy műveltségi központot teremtett. Adja Isten, hogy jelen nemzedék ősei példáján lelkesülve, ez intézet a kor kívánalmaihoz képest emelje, erősítse, s az utódok száz év múlva még szebb múltra, még nagyobb emlékre tekinthessenek vissza. "

2 A nagyszerűen sikerült és jelentős anyagi sikereket eredményező ünnepséget július 22-én értékelte a GB. Köszönetet mondottak a támogatóknak, akiknek sorából külön kiemelték Földváry Mihályt, az iskola egykori diákját, aki saját pénzén nyomtatta ki az ünnepélyen elhangzott költeményeket.

3 A rendezvény pénzügyi eredménye folytán kissé rendeződtek az iskolai viszonyok. Ismét b. Podmaniczky Gézát kell kiemelni, aki egymaga 250 forintot adott az 1888/89. tanévre, továbbá az „aszódi polgári kör"-t, mely szervezet 100 forintot, továbbá 10 éven át 15-15 forintot biztosított az algimnáziumnak. Egyébként a számos adományozó összesen 1944,77 forintot adott össze. Az igazgatónak megválasztott Petry Gyula nagy lendülettel fogott feladata ellátásához. Az iskola épületében jelentősebb átalakításokat végeztek, újabb árnyékszékeket 1 Évkönyv 1887/88. 9-11. 2 Évkönyv 1896/97. 5-6. 3 A jelzett költemények szerzői közül Csengey a gimnáziumnak a tanára, Moravcsik és Melczer a diákja volt. 4 Évkönyv 1887/88. 12-15.