Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
megfáradt fiúknak. Mindazonáltal a Rendtartás szigora és az érte járó büntetés Damoklesz kardjaként állandóan ott lebegett a fejük felett. Mit is írt elő a szigorú törvény? „q) A színjátékok, komoediák, kocsmák, táncmulatságok meglátogatására csak a Szülék személyes vagy levélben kijelentett kívánságára adatik engedelem. Szinte úgy tilalmas az ugrálás, botokkal s vesszőkkel járás, Miklós estvei bohóságok, koczkajáték, csúszkálás, szánkózás, fürdés, hajigcüás, kút körül álldogálás, a vödör leeresztése s vízmerítés, lárma és szaladgálás s becsületes fiúhoz illetlen pajkosság az utczán. Aki ezekben az oktató tudta nélkül vesz részt börtönnel, sőt keményebben is büntettetik... " Hát bizony - mai fogalmaink szerint - nem lehetett könnyű az akkori diákélet. Azért a legnagyobb esemény a táncmulatsággal egybekötött majális volt, melyet már Korén idejében is rendszeresen megtartottak. A majálisok eredetéről nincsenek ismereteink, ám nagyon valószínű, hogy ezt az ünnepséget a kisiskolával közösen rendezték, hiszen táncpartnerek, lányok csak ott voltak. A helyszín is a város területén lehetett, akkor még nem épült be annyira a domboldal és a Fő utca környéke. A különböző visszaemlékezések az iskolán kívüli eseményekről csak a Petőfivel kapcsolatosakat említik (Petőfi megzabolázza a vad bikát; Petőfi és társai, mint betyárok megállítják az egyházi kurátor kocsiját; Körtelopás a szomszédban; Petőfi és a báró csősze stb.), pedig számtalan hasonló, vidám esemény történhetett más években is. A komoly és szorgalmas tanulás mellett egészen bizonyosan Aszód jó levegője, a kisváros zsongó élete, a környék természeti szépsége, az itt eltöltött vidám délutánok, baráti együttlétek is vonzhatták a diákokat. Aszódi éveikre örömmel emlékeztek vissza, hiszen kamaszkorukat, ifjúságuk kezdetét töltötték itt. Erről így írt Petőfi, az aszódi diák: „ Nem voltam többé gyermek, s nem valék Még ifjú. Ez az élet legszebb éve, Mint legszebb perc, midőn a hajnalégről Az éj kárpitja félig van levéve. Sötétség volt még egyfelől szívemben, De másfelől már pirosan kelének, Mint a közelgő nap szemeiből Kilőtt sugárok, a vágyak s remények. " (Tündérálom) Befejezésül egy, az iskola történetéhez is kapcsolódó eseményről, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi és iskolai vonatkozásáról kell még megemlékezni. Hazánk történetében kiemelkedő és meghatározó jelentőségű másfél esztendő a politikai (és hadi) eseményektől távol álló latin iskolában is éreztette hatását. Mindenekelőtt a katonaság vonulása okozta félelmek veszélyeztették az iskola életét, ám ennél sokkal fontosabb az új eszmékben, az ország szabadságának kivívásában való országos reménykedés, majd annak tragikus kudarca. Miképpen csapódtak mindezek le egy kisvárosi iskola életében? Ezt tekintsük át a fennmaradt dokumentumok segítségével. „ Tisztelt Oktató Úr Mai nap Ácsán látogatásban lévén hiteles kútfőből értesültem azon körülményről, miszerint a császári katonaság elfoglalván legközelebbi napokban Buda Pestet, egyúttal Aszódat is megszállotta. Mire nézve oda terjed szíves kérésem, méltóztassék engem tudósítani, mit tévők legyünk gyermekeinkkel? Szükségesnek tartja-e é miatt oktató úr iskolai növendékségének eloszoltatását, vagy pedig a
