Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Ekkor már gyakorlat, hogy öt évi szolgálat után 100 Ft-tal automatikusan emelkedett a rendes tanárok fizetése. Ez volt a „korpótlék"! Az 1883: XXX. tc. - az ún. középiskolai törvény - forint összeget ugyan nem, de sok minden mást (óraszám stb.) szabályozott. Akárhogy is nézzük a dolgokat, az aszódi algimnázium tanárai - ha nem is kiemelkedően jó - ám még középszerű fizetésükkel is meglehetős anyagi körülmények között éltek. Nem lehetett gond számukra a családalapítás, szeretteik eltartása. Az 1890-es évek közepétől tovább emelték az aszódi tanárok fizetését, mely tényben szerepet játszott a korona bevezetésével járó kisebb mérvű pénzátértékelés is: 1894-ben a két üres tanári állást már 1200 forinttal hirdették meg.

2 Szabó Lajost pl. 1898-ban 1200 Ft fizetéssel és 150 Ft lakáspénzzel alkalmazták.

3 A rendes tanárokat aztán 1904-ben rangfokozatba tették: Bolla, Szabó, Strompf 2600-2600 K fizetést kaptak. Náluk már figyelembe vették az ötéves korpótlékot is.

4 Dr. Osváthot 2400 K fizetéssel és 400 K lakáspénzzel alkalmazták, ugyanakkor a tanári vizsgával még nem rendelkező Dr. Gréb Gyula csak 1600 K fizetést és lakást kapott.

5 Az 1910-es években a Gimnáziumi Bizottság a rendes tanároknak 1600 K fizetést és 500 K lakáspénzt biztosított, ugyanakkor minden esetben - a szerződés értelmében megkeresték a kultuszminisztériumot a fizetés 2400 koronára való kiegészítése tárgyában (tehát tanáronként 800 koronát kaptak!) - Alapvetően ez a fizetési rendszer maradt meg a pengő bevezetéséig, ami egybeesett a fenntartó változásával is. A felekezeti iskolák tanítóinak kezdettől fogva biztosítottak lakást. Az iskolákat már eredetileg úgy építették, hogy mellé tanítói lakot is húztak. Ennek - akárcsak az iskolának - a mérete igen különböző volt. Függött az iskolába járó gyermekek számától, mely - nyilvánvalóan - összhangban állt a gyülekezet nagyságával. Ahol több gyermek volt, ott több a szülő, így az egyház is tehetősebb lévén nagyobb iskola és tágasabb tanítói lakás felépítésére vállalkozhatott. Ezen a téren az is sokat jelentett, hogy a faluban, városban élő uraság (uraságok) milyen vallású és milyen vagyonú volt. A Galga vidék településeinek evangélikus iskolái és tanítói lakásai az elmúlt századokban igen tarka képet mutatnak. A XVIII. századból csak az ikladi iskolának a nagyságát ismerjük, mely állt az iskolából (egy iskolai tanterem) és a tanító-jegyző lakásból (egy szoba és kamra).

6 Az 1840. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a tanítói lak Vácegresen egy szoba, kamra, istálló és pince; Domonyban szintén ennyi, és még egy „nyári lak" a kertben; Hévízgyörkről a következő megjegyzést olvashatjuk: „Az oskolaépület egy, az oskolatanító lakásnak és egy oskolának szolgáló szobából áll, mely mind az oskolatanító laknak, mind az iskolának alkalmatlan. " A vidék római katolikus iskolái és tanítói lakásai egy 1846-os adat szerint hasonló helyzetűek. Bagón a kántortanítónak egy szobája és kamrája igen rossz állapotú, majorsági épülettel nem rendelkezett, az iskolai terem 29 m alapterületű. Hévízgyörkön a kántornak egy szobája és középszerű majorsági épületben egy istállója volt. Galgahévízen a szűk iskolai terem és az egy szobából álló tanítói lakás roskatag. Kar1 Klamarik 1881. 487-488. 2 PMTd 88.15.18. - 1894. aug. 3. jkv. 3 Uo. - 1898. szept. 25. jkv. 4 Uo. - 1904. szept. 9. jkv. 5 Uo. - 1906. aug. 4. jkv. 6 Asztalos-Brandtner 1991. 363.