Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
A gimnáziumi tantestület már 1869-ben kérte iskolaorvos tartását. 1 A Gimnáziumi Bizottság ekkor elnapolta ezt a kérdést, és a döntést (minden bizonnyal a szegénység miatt) sokáig elhúzták. Ismereteink szerint az első iskolaorvos Dr. Hacker István, Aszód város egyik orvosa volt, aki 1889-1893 között látta el feladatát. Megbízásakor díjazása 40 Ft/év. 2 Utóda Dr. Grünberger (Gál) Adolf, aki évtizedeken végezte ezt a tisztséget (1893-1931). Ö volt az aszódi járás (1912-től) első tisztiorvosa, munkásságát vármegyei főorvosi, sőt közegészségügyi királyi tanácsosi kitüntető címmel is elismerték. Dr. Flackert 1929-ben, Dr. Gált 1933-ban temették Aszódon. A tanítók, tanárok életviszonyai Az egyházi hivatalnokok javadalmazását a meghirdetett állásra kibocsátott okmányban, a híványlevélb&n rögzítette a meghívó, az alkalmazó egyház. E dokumentumok megvizsgálásával ismerhetjük meg a papok, a kántortanítók, a tanárok jövedelmét, az életviszonyait. Bevezetésként azt kell tisztázni, hogy általánosságban milyen javadalomban részesítették az evangélikus egyházak a kántortanítókat. Nevezett egyházi hivatalnok kettős feladatot látott el: elsődlegesnek számított az egyházi szolgálat, nevezetesen énekkel (ahol volt hangszer, ott orgonajátékkal is) közreműködni az istentiszteleteken, esküvőkön, temetéseken; másodlagos feladatként pedig tanítani kellett az elemi iskolában. Ha népes volt a gyülekezet, több tanító működött, akkor az iskolai munkát megosztották, és ilyen esetben - általában - a kántortanító a vezető (később igazgató-) tanító. A kisebb lélekszámú településekben a XVIII., több helyen még a XLX. században is, a kántortanító egyben a falu jegyzői tisztét is betöltötte. A szomszédos Iklad községben pl. az újratelepítéstől (1752) egészen 1873-ig a mindenkori kántortanító egyben a falu jegyzője volt." A már említett híványlevélben rögzítették a tanító feladatait, kötelességeit, általában a vele szemben elvártakat, majd részletesen felsorolták a járandóságát. Ez több részből állt: készpénzből, ingyenes szolgálati lakásból, illetményföldből (szántó, rét, kert, esetleg erdő, szőlő, legelő), továbbá természeti adományokból, végül pedig a stólából (a különleges egyházi szolgálatokért - pl. temetés - járó díjazás). E rendszerből fakadóan minél népesebb volt a gyülekezet, annál nagyobb jövedelmet tudott biztosítani a hivatalnokainak, papnak, tanítónak (tanítóknak) stb. Más helyen bemutattuk, hogy az aszódi evangélikus iskolában kezdetben az elemi és a középszintű oktatást egy tanító (ludi magister, rector) végezte. Amikor aztán külön vált a latin és az elemi iskola, akkortól külön-külön meghatározták az egyes oktatók feladatrendszerét és egyben a javadalmazását is. Az biztos, hogy a kántori feladatokat az elemi iskola tanítója végezte el. Az előzőkben azt már tisztáztuk, hogy a latin iskolában teológiai végzettségű fiatal oktatók tanítottak, akik pedagógiai munkájuk mellett segédlelkészi feladatokat is elláttak. Sajnos a XVIII. század első feléből semmiféle dokumentum nem maradt, így az aszódi tanítók jövedelmét nem ismerjük. Az 1769-es (majd az ezt követő 1770-, 1771-, 1772-es) egyházi számadás is csak a készpénz ösz1 AEEI Protocollum - 1869. szept. 19. jkv. 2 PMTd 88.15.18. - 1889. aug. 24. jkv. 3 Asztalos-Brandtner 1991.
