Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Ez a megállapítás a későbbiekben módosult. Sajnos az iratokból nem tudjuk meg, hogy a bevonult diák-katonák közül az elmúlt tanévben hányan vesztették el fiatal életüket, milyen hatást váltott ki a háborús vereség, a forradalmak milyen nyomokat hagytak az iskolában. Az elkövetkező időszak vizsgálatai az utóbbira azonban részben fényt derítettek. Ebben a tanévben három tanár alkalmazásáról van tudomásunk. Novemberben, a rajz tanszékre, a négy évi katonai szolgálatáról hazatért Akácsos Andrást előbb helyettes, majd pedig - mivel munkájával elégedettek voltak - január 1-től rendes tanárként vették fel a tanári karba. Február 1-től pedig egy pozsonyi menekült tanárjelöltet, Gerhauser Albertet a magyar-német tanszékre választották meg helyettes tanárnak. Mindketten csak hónapokat tartózkodtak az intézménynél, Akácsos az aszódi forradalmi események egyik vezetője lett és kivált a tantestületből, míg Gerhauser működéséről az alkalmazásán kívül mást nem tudunk. Érdekes Jancsik Mihály helyettes tanár aszódi pályakezdése. Öt ugyan már 1918 őszén alkalmazták, de a forradalmi események miatt csak az 1919/20. tanévben foglalhatta el a katedráját. A konzervatív beállítottságú Micsinay Ernő számára elfogadhatatlan volt a megváltozott, forradalmi jellegű politikai közélet, továbbá a GB-on belül, az új gimnázium építésével kapcsolatos elképzelésével ellentétes vélemény alakult ki, ezért december 2án lemondott a főgimnázium felügyelői tisztségéről.' Ez a gimnázium fejlesztésében új helyzetet teremtett. Az év kiemelkedő eseményének számított a püspökválasztás. Scholtz Gusztáv nyugalomba vonult, helyét a dinamikus, az „új szellemű" D. D. Raffay Sándor foglalta el, aki 1918. december 14-én látogatta meg az intézményt. Ezt követően, mivel Micsinay lemondásával a GB-nak nem volt elnöke, felkérték Dr. Osváth Gedeon igazgatót, hogy ő terjessze a helyi egyház és a GB kérését a püspök elé: „Ez értekezleten olvasta fel az igazgató a Petőfi főgimnázium jövője érdekében a vallás és közoktatásügyi minisztériumhoz intézett memorandumot, melyet előzetesen a tanári kar és a Gimn. Bizottság hozzájárulásával készített. E memorandum arra kéri a minisztériumot, építési államsegéllyel tegye lehetővé, hogy az aszódi ág. h. ev. Petőfi főgimnázium fennállásának másfélszázados jubileumát és a halhatatlan költő, Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját ez új főgimnázium alapkőletételével ünnepelhesse meg. Ugyancsak e memorandum számol azzal az eshetőséggel, hogy az ország tényleges viszonyai a meglevő gimnáziumok számának apasztását tehetik szükségessé, ép ezért javasolja, hogy a főgimnázium középiskolai jellegének megtartása mellett, valamely gyakorlati irányú nemzeti iskoláivá alakíttassák át. " A Monarchia szétesése, az új utódállamok megalakulása és területfoglalásai az iskola mindennapi életében is éreztették hatásukat. Különösen a cseh megszállás elől indult meg a menekültek áradata az anyaország felé. A besztercebányai gimnázium magyar érzelmű igazgatója és tanárai Aszódon találtak menedéket. Diákjaiknak egy része is követte őket, akik számára a közoktatásügyi népbiztosság 1919. május 7-én és 12-én külön érettségi megtartását engedélyezte. A „rendes" érettségire szeptember 6-án és 15-én került sor. Ugyanis a közoktatási népbiztosság az 1918/19-es tanév végén a VIII. osztályt bevégzett tanulóknak csupán ' PMTd 88. 15. 18. - 1918. dec. 2. jkv.
