Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Bevezetés

Nagyon fontos és jellemző adat, mely szerint a város lakói szinte három nyelven beszéltek. A felvidéki eredetű, evangélikus vallású parasztság szlovák anyanyelvét megőrizte. Az elemi iskolában is tanították, az evangélikus istentiszteletek jelentős többsége szlovák nyelven hangzott el. A német anyanyelvű iparosok és kereskedők egy része evangélikus, más része izraelita. Az evangélikusok ragaszkodtak anyanyelvükhöz, ezért német istentiszteletet, valamint a német nyelv iskolai tanítását is kérték, sőt követelték. Ugyanakkor éppen az iparos és kereskedő réteg az, amelyik megélhetési körülményeihez alkalmazkodva megtanulta a magyar nyelvet, egy-két nemzedék múlásával már magyarnak vallotta magát. A városban kezdettől fogva éltek római katolikusok, jelentős többségükben magyar nemzetiségűek, akiknek a száma a legdinamikusabban szaporodott. Ez a „három nyelvűség" még az 1840. évi nyelvtörvény után is békésen megfért egymás mellett.

1 A városban a három nemzetiségnek a nyelvét nemcsak megtűrték, hanem az iskolában oktatták is. Az evangélikus egyház pl. csak olyan papot és kántortanítót alkalmazott, akik mindhárom nyelvben járatosak voltak. „Megkívánja Öntől egyházunk...a gyermekeknek magyar, tót és német nyelveni lelkiismeretes tanítását oly módon, hogy kivétel nélkül minden gyermek e három nyelven egyforma buzgósággal taníttass ék..."

2 Megjegyzendő, hogy a latin iskola tanárának mindezeken kívül a latin nyelvben is járatosnak kellett lenni. Az aszódi Fő tér - Vásárok, majd a heti piacok színtere Aszód mezőváros virágzó fejlődése a XIX. század közepén megtorpant. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc dicső napjai után az önkényuralom másfél évtizede általában visszavetette az ország gazdasági és szellemi fejlődését. S ez kimutatható e kis Galga menti városka életében is. Az országot elözönlő olcsó osztrák és cseh gyáripari termékek a csizmadia és a szabó-szűcs céh fölött kongatták meg a vészharangot. A pangó gazdasági élet és a vásári kereskedelem lanyhulása pedig a város 1 Asztalos 1989. 19. 2 Asztalos 1987. 46.