Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
melynek fö feladata volt a nagy költő emlékének ápolása. Csengey távozása után majd csak Dr. Osváth Gedeon tehetsége és szervező ereje képes ismét lendületet adni ennek a mozgalomnak. Ö azonban már tovább ment, mint nagynevű elődje, mert tudományos alapossággal igyekezett összegyűjteni azokat az emlékeket, melyek az egykori aszódi diákhoz kapcsolódtak. Ekkor még éltek azok a leszármazók, akiknek közvetlen felmenőik kapcsolatban álltak Petőfi Sándorral. így aztán több eredeti dokumentumot is sikerült összegyűjtenie Osváthnak. A másik dolog az új gimnázium építése. Amiképpen Csengeyt az algimnázium fenntartása, megtartása ösztönzött a Petőfi-kultusz kifejlesztésére, az algimnázium népszerűsítésére, úgy Dr. Osváthot az a terv és az a régen dédelgetett álom serkentette a Petőfi-kultuszra, mely szerint a szűknek, kicsinek, korszerűtlennek bizonyult, toldozott-foltozott gimnázium helyett megépíthessék az új iskolát, mely méltó a nagy költő emlékére. Ezt kapcsolta össze a Petőfi-centenárium aktualitásával. A száz éves évforduló alkalmával minden lehető alkalmat megragadott, hogy a kormányzatot, az egyházat, minden létező hivatalos fórumot a gimnázium ügye mellé állítson. Kutatásaira támaszkodva írta meg Petőfi aszódi ifjúsága című tanulmányát, amit saját költségén nyomtatott ki. E mű bevételét mind az új iskola építésére ajánlotta fel. Részben a kutató munkája folyamán felhalmozódott dokumentumokból, részben a Petőfi-évforduló különféle adományaiból, pályázati anyagaiból hozta létre a Petőfiereklyegyűjteményt. A XII. gyüjteménycsoportba összeállított anyag az első hivatalos közléskor 530 darabból állt. Ez az adat szerepel az 1927/28-as összesítőn, ugyanakkor az 1943/44-es évben már nem szerepeltetik külön gyűjteményként. A kezelője Dr. Osváth távozása után Jancsik Mihály tanár lett. egészen az anyag 1944/45-ös megsemmisüléséig. A gyűjtemény létrehozása után már csak néhány tárggyal szaporodott. Közülük - a helyi kapcsolódása miatt - említést érdemel az aszódi Morzsa-Morhardt Gyula szobrászművész néhány, Petőfiről készült alkotása, Korén Istvánról készült fényképek (Reil Lajos ajándéka). Megkülönböztetett értéke lehetett annak a kézírásos. 1839-ben (!) készült iskolai értesítőnek, amelyet Melna Gyula adományozott az 1930/3 l-es tanévben a Petőfi-gyűjteménynek. Lehetne - mint írtuk - mivel sajnos nem maradt meg, mint ahogyan nagyon sok érdekes és érdemes dokumentum is elkallódott ebből a gyűjteményből a második világháború frontharcai és az utána következő felfordulás idején. A gimnázium számadásaiból kitűnik, hogy az évek folyamán a Tanári könyvtár állománya töretlenül gyarapodott. 1 A statisztikai adatokból lemérhetjük, ez évi 40-50, sőt 1916/17-ben 93 művet jelentett. Ez utóbbi esetében a neves nyomdász, Kner Izidor 40 kötet szépirodalmi müvet ajándékozott az iskolának. A többit vásárlás útján szerezték be. Az 1918-1922 közötti időszakra nincsen adatunk a könyvtárról. Az 1922. évtől az 1930-as évek elejéig ritkább, ám azt követően minden esztendőben pontosan közölt statisztikai adatok alapján mérhetjük a könyvtár fejlődését, állományának gyarapodását: A könyvtárak adatait az Évkönyvekből merítettük
