Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
kapcsolata. Itt sem mert a bizottság a kor áramlataival szembe helyezkedni, pedig a főhatóság által jóváhagyott szabályrendelet 33. §-ának csak a módosításával lehetett azt engedélyezni. 1 Tehát nem az egyszerű és végül is törvényes megoldást vagyis az elutasítást választotta, hanem a bonyolultabbat, a „rendkívüli időkre" való hivatkozással a felsőbbség hozzájárulását kérte a fiataloknak az EME - be való részvételéhez, a jelvény használatához. S végül egy harmadik példa. Vas Antal nyomdászinas, Vas Miklós VI. osztályos tanuló bátyja, megpofozta Fazekas István VI. osztályos tanulót. A nézetkülönbség visszavezethető volt a gimnáziumi és az izraelita futballcsapatok közötti vitára. Fegyelmi eljárást indítottak, majd az ügyet a csendőrségnek adták át. A GB ugyanakkor javasolta, hogy Vas Miklóst (aki tulajdonképpen nem vett részt a verekedésben) ne vegyék fel a VII. osztályba. Az 1921/22. tanévben Vas Miklós már valóban nem járt az aszódi gimnáziumba." A bethleni konszolidáció idején - az előző negatív példáktól eltérően - változott a helyzet. Mondhatnánk úgy is, hogy enyhült a helyzet, és az 1920-as évek közepére visszatért az a liberális szellemiség, amely az első világháborúig meghatározta az iskola vezetési irányát, az intézmény belső életét. Az egyházi és ezen belül az iskolai autonómia feladása (ne legyünk igazságtalanok és fogalmazzunk a valóságnak megfelelően: kényszerű feladása) azonban egyben azt is jelentette, hogy nem csak az általános emberi értékek és eszmék, hanem az adott kor eszmeáramlatai, különösen pedig a mindenkori kurzus kultúrpolitikai előírásai is meghatározták az iskola belső életét. A vallási téren meglévő iskolai közállapotokról visszaemlékező diákok is írtak. Az egyik leírása szerint 1940-ben, a Bereg vármegyei Szernye-mocsár lecsapolásán szervezett diáktáborban vett részt több aszódi gimnazista. Bórágy nevű, Beregszászhoz közel lévő faluban feküdt a tábor, amelynek a parancsnoka egy V. éves orvostanhallgató volt. Bórágyban még sok, kaftános, ortodox zsidó élt, akiket a táborlakók állandóan piszkálták, szóban inzultáltak, sőt betörték a zsinagóga ajtaját és ott randalíroztak. A visszaemlékező szerint: „Az aszódiak nem vettek részt" ebben a disznóságban. Majd a visszaemlékezést így folytatja: „Akkor már túl voltunk a - nem tudom hányadik - zsidótörvényen, amelynek hatását Aszódon egyáltalában nem éreztük. Weinberger Pistával, akinek az apja kereskedő volt a faluban és Elek Pistával, akinek az apja földet bérelt a Heves vármegyei Karácsondon, ugyanúgy barátkoztunk, mintha mi sem történt volna a világban. Tanáraink egyszerűen nem vettek tudomást a megkülönböztetésről. Magatartásuk, intézkedéseik nélkülöztek mindenfajta hátrányos megkülönböztetést vagy jogok csorbítását, ha zsidó származású diákról volt szó. A három cserkésztiszt: Dr. Czirbusz Endre parancsnok, Zalán Frigyes helyettes és Csizmadia György csapattiszt jártak elől példamutatással, vagyis a cserkészetben uralkodó testvéri szellemet nem engedték megcsorbítani. Aszód valamiféle menedékhelynek minősült. Lehettek, akik nem értettek egyet, szélsőséges nézeteiket azonban nem érvényesíthették. Nem tudom, ez az állapot meddig volt tartható. Az utolsó évben, VIII. osztályos korunkban történt, hogy diáktársunk egy röpcédulát talált. Ez állt rajta: „Éljen Szálasi!" Dr. Czirbusz elvette azzal a kijelentéssel, hogy éppen a WC-re készül. Dr. Czirbusz történelem tanárunk volt. 1939. szeptember 1-én, Lengyelország hadüzenet nélküli lerohanása miatt Hitlert forrófejű diktátornak nevezte nyíltan egyik órája alatt, s ezen senki nem ütközött meg, nem jelentették fel, semmi bántódása nem történt. 1 PMTd 88. 15. 18.- 1920. ápr. 17. jkv. : Uo. - 1921. jún. 3. jkv. 3 Halas 115-116.
