Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

A tanulók vallási összetétel szerint Az aszódi gimnázium 1727-1948 között evangélikus egyházi iskolaként működött. A XVIII. században a fenntartó szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy csak ev. vallású tanulókat képezzenek a tanodában. Kezdetben ezt egyfajta szükségszerűség diktálta, továbbá a védekezés, az amúgy is üldözött evangélikus hit és gyülekezetek érdekében. Másrészt ebben a században még jelentős volt a különböző vallásoknak (egyházaknak) egymástól való elzárkózása; meghatározó még a katolikus-protestáns szembeállás, ellentét; valamint az izraeliták teljes elszigetelése és kirekesztése. A felvilágosodás, II. József türelmi rendelete, a nemesi-nemzeti mozgalom lassan bontogatta azokat a falakat, amelyeket az emberi gyarlóság húzott a keresztények közé, a liberalizmus térhódítása pedig az izraeliták (vagyis a zsidók) kirekesztésének a fokozatos feloldását, felszámolását eredményezte. A római katolikus templom Ezekben a polgári törekvésekben az evangélikus egyház az élen járt. A aszódi iskola tanulóinak vallási összetétele Korén István tanárkodása idején már e jelentős változásokat tükrözte. Az algimnázium évtizedeiben pedig már - kis túlzással - európai példaként mutatkozott meg a vallási tolerancia.