Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
A tanulólétszám folyamatos emelkedése, majd a kialakult állapot egyenletes megmaradása önmagában nem sokat mond. Természetesen az is egy fontos adat, hogy az aszódi főgimnáziumban 1912-1948 között, az ismétlődő évek folyamán összesen 11477 osztályozott tanulót tartunk nyilván. Ennél azonban még fontosabb, hogy közülük 991 fő sikeresen be is fejezte a tanulmányait, vagyis leérettségizett. Azért az nagy dolog, hogy egy 4-5000 lelket számláló település középiskolát tartott fenn. Olyan középiskolát, ahová egyre többen jöttek tanulni. Az első, teljes osztályú tanévben, 1915/16-ban 233 osztályozott (nyilvános és magán) a tanulók száma. Pontosan tíz év múlva már 405. Az iskolai férőhellyel tíz év alatt alig bővült iskolában ilyen tömeg elhelyezése szinte megoldhatatlan feladat elé állította az iskolafenntartót és a tanári kart. A felvett nyilvános tanulók 1925/26-ban a következő osztálylétszámokat alkották: 1 I/a I/b II. III. IV. V. VI. VII. VIII. Összesen 43 41 63 61 61 44 31 19 35 397 Párhuzamos I. osztályt csak az 1924/25. és az 1925/26. tanévben indítottak. Mindkét esetben a következő esztendőre, tehát a II. osztályba már csak egy osztályra való tanuló maradt. Napjainkban szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy a 30-40 m 2-es tantermekben miképpen helyezték el a 40-60-as létszámú osztályokat. A tanulólétszám az 1920-as években az 1925/26. tanévben tetőzött, ezt követően valamelyest - de nem jelentősen - csökkent. Az új iskola felépítése és megnyitása után sem változott jelentősen a helyzet, bár ebben az évtizedben több alkalommal is 400 fölé emelkedett a létszám. Csakhogy az új iskola korszerűbb, nagyobb alapterületű tantermeiben jobb viszonyok közé kerültek a diákok. A H világháborúban, a front közeledése elnéptelenítette az iskolát, ám a béke éveiben ismét fokozatosan ismét növekedett a tanulók száma. A sikeres érettségi vizsga - elméletileg - minden maturált diákot jogossá tett az egyetemi (főiskolai) továbbtanulásra. Azért ezekben az évtizedekben sem nyílt meg mindenki előtt az egyetemek kapui. Részben a megkülönböztető törvények (numerus clausus), részben egyes egyetemek túlzsúfoltsága akkor is kizárt többeket a hőn áhított felsőoktatási intézetekből. Mindazonáltal az akkor még kevesebb gimnáziumból kevesebb diák érettségizett és így lényegesen több esélyük volt a fiataloknak, hogy egyetemi polgárok legyenek. Itt jegyezzük meg, hogy azok a diákok, akik eljutottak az érettségi vizsgáig, nem lehettek biztosak a dolgukban, már ami a sikert illeti (pedig a nyolc év alatt számtalan szűrőn kellett átjutniok!). Mert bizony mind az írásbeli, mind pedig a szóbeli vizsga elé meglehetősen magas mércét állítottak. (Érettségi bukások: 1915/16. 0 (hadi érettségi!), 1925/26. 4-11%, 1935/36. 5 - 20%, 1943/44. 7 - 17%.) Figyelmet érdemel a különböző időben a fiatalok pályaválasztása: 2 Pálya 1915/16. 1927/28.* 1935/36. 1943/44. Bölcseleti (tanári) 1 3 8 6 Rajztanán 2 Testnevelő tanári 1 Tanítói 2 1 1 Évkönyv 1925/26. ~ A táblázatot az Évkönyvek adatainak a felhasználásával állítottuk össze.