Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
helyeztek letétbe. Mivel a területből köteles útrész címén egy telket szeretett volna az eladó kihasítani, ezt a kérdést nyitva hagyták. 1 Telek tehát már rendelkezésre állt, ám éppen ez a vétel mutatta meg, hogy egy új gimnázium felépítése milyen hatalmas összegbe kerül. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezt az iskolafenntartó sohasem képes megvalósítani. Ezt felismerve az egyház vezetői különféle szintű megbeszéléseket folytattak a Bányakerület képviselőivel, melynek eredményeként született a döntés: az Aszódi Evangélikus Egyház középiskoláját felajánlotta a kerületnek. D. D. Raffay Sándor püspök egyik nyilatkozatában e kérdésre utalva Micsinay elnöknek kifejtette: „... a gimnázium jövőjének hathatósabb biztosítása érdekében készségét fejezte ki az iránt, hogy a gimnáziumot a Bányakerület hajlandó át• „2 venni. A gimnázium átadás-átvételét nem ezen a helyen kívánjuk ismertetni, csupán az új iskola építésével kapcsolatosan említettük meg ezt a tényt. Az új helyzetben kétségtelenül nagyobb reménységgel lehetett az építésben bízni. A kerület 1927. szeptember 15-i ülésén elfogadták a püspöki jelentést, amelyben az alábbi mondat is szerepelt: „ Az intézetnek új épületben leendő elhelyezésére a kerület elnöksége már megtette a kellő lépéseket s az e célból nyújtott anyagi segítségért az államkormánynak köszönetmondást javasol. " Az új iskola megépítése D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök elhivatott, céltudatos iskolapolitikája nélkül nem valósulhatott volna meg. Nagy segítőre talált Dr. Zsigmondy Jenő kerületi felügyelő személyében, akinek ismertsége, tekintélye, a kormányzattal való jó kapcsolatot biztosított. Befolyása révén sikerült az OFB útján Dévaványán egy 100 holdas birtokot megszerezni, amelyet a háborúban elveszett hadikölcsönökbe fektetett iskolai alap kárpótlására adott a kormányzat. Kieszközölt továbbá egy, az eddigi évi 12000 pengőt kitevő újabb állami segítséget, melynek a növelésében is reménykedett. Az időközben kiírt építési tervpályázatra öt I * "* jfif^^trJi't /'/. ír-..^>w műépítész (Friedrich Loránd, Francsek János, k Hoepfner Pál, Müller Pál. Schulek János) nyújtotta \ A be a tervét, melyek közül Schulek Jánosét fogadta el a bíráló bizottság. Ennek tagjai voltak: D. D. JJ Raffay Sándor elnöklete alatt Dr. Mágócsy Dietz r Sándor, Hoepfner Guido, Lux Kálmán, Munich Aladár, Sándi Gyula, Schoditsch Lajos, Dr. Szigethy Lajos és Dr. Oravecz Ödön. Az 1929. április 8-i nagybizottsági ülésen szintén elfogadták Schulek tervét, ám felhívták a tervező figyelmét, hogy költségmegtakarítás céljából a beépítendő területet csökkentse. A 24%-kal csökkentett, átdolgozott tervet a bíráló bizottság május 28-án véglegesen elfogadta és június 24-i lejárási határidővel meghirdette a kiviteli pályázatot . 4 1 PMTd 88.15.18. - 1926. ápr. 13. jkv. 2 Uo. - 1926. okt. 11. jkv. 3 Évkönyv 19927/28. 9. 4 Évkönyv 1929/30. alapján.
