Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Az 1914-től használt tápintézeti, majd az internátushoz tartozó alsó házakat 1948 óta lakásnak használják, állaguk a gondatlanság miatt folyamatosan romlik. Az új iskola Az 1883. évi középiskolai törvény olyan követelményeket támasztott az Aszódi Evangélikus Egyház, illetve a Gimnáziumi Bizottság elé, amelyeknek a teljesítése szinte megvalósíthatatlannak tűntek. Moravcsik Mihály ev. lelkész mélységes hite és hihetetlen szervezőkészsége révén, s természetesen a Gimnáziumi Bizottság, valamint a hívek támogatásával érték el, hogy - bár nagy nehézségek árán - úrrá lettek a problémákon. A XX. század első évtizedétől kezdve azonban már nem lehetett elodázni az új iskola építését, amely szorosan összefüggött azzal a törekvéssel, mely szerint a 4 osztályos algimnáziumot 8 osztályos főgimnáziummá kívánták fejleszteni. E mozgalomnak az élén a helyi egyházon és a Gimnáziumi Bizottságon belül kétségtelenül Micsinay Ernő iskolai és egyházi másodfelügyelő, takarékpénztári vezérigazgató állott. A Podmaniczky bárók (Levente, Géza, Gyula) még ott ültek ugyan az iskola vezető testületében és véleményük meghatározó volt, ám sem életkoruk, sem érdeklődésük, különösen pedig aszódi érdekeltségük elvesztése következtében már nem vállaltak olyan sokat, mint elődeik vagy akár ő maguk fiatal korukban. így aztán Micsinay, aki vezérigazgató tisztsége révén élvezte a környékbeli arisztokraták bizalmát, ugyanakkor a különböző vallású aszódi polgár előtt is abszolút tekintélynek örvendett, tehát gazdasági-társadalmi helyzete szinte kínálta, hogy a Gimnáziumi Bizottságnak, az egész iskolaügynek az élharcosa legyen. S bár látni fogjuk, hogy az iskolaépítés a Takarékpénztár számára előnyös gazdasági vállalkozást is jelentett, nem vitathatjuk azt az őszinte iskola szeretetet és eszményi törekvéseket, amelyek jellemezték őt általában, és különösen ebben a mozgalomban. Az V. osztály 1912/13. évi megnyitásához a VKM 1913. április 10-én kelt 20841. sz. leiratában hozzájárult ugyan, ám az alábbi megjegyzéssel: „A gimnázium jelenlegi elhelyezése a törvényes követelményeknek egyáltalában nem felel meg és elvárom a fenntartó testülettől, hogy az ebben az irányban szükséges intézkedéseket mielőbb meg fogja tenni. "' - E levél hatására a GB elhatározta, hogy mind a telek kiválasztásában, mind pedig a tervezés megindításában megteszi a szükséges lépéseket. Tehát a már elodázhatatlan új iskola építésének az előmunkálatai megkezdődtek. Hamarosan ismét összeült a testület, amely új taggal (Sárkány Ernő főszolgabíró) éppen ezen az ülésen bővült. Micsinay előterjesztette az elhelyezés tervezetét, mely szerint az új iskola telkére két elképzelés alakult ki: a) a Brünauer-féle telek (ez a mai Széchenyi utca és a Galga közötti részen terült el, s akkor itt még mindössze 13 ház állott), mely a Takarékpénztár tulajdonát képezte; b) az ev. templom melletti területen az ún. Sziener-féle telek. ' PMTd 88.15.18. - 1913. ápr. 23. jkv.