Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Az iskola nevében és szerkezetében az 1924: XI. tc. (a középiskolákról) elfogadása után történt ismét változás. A törvény értelmében a középiskolák három formája működik ezután: gimnázium, reálgimnázium és a reáliskola. A VKM döntése értelmében az aszódi középiskola fokozatosan reálgimnáziummá alakult át. Az I. osztályban az 1924/25. tanévben már a reálgimnázium tantervét követték, az előírt modern nyelvek közül pedig az V. osztálytól fogva a francia nyelv oktatását vezették be. Ennek következtében a neve is megváltozott: Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Petőfi Reálgimnázium. Más helyen már utaltunk rá, hogy az Aszódi Evangélikus Egyháznak egyre nagyobb gondot jelentett gimnáziumának a fenntartása. A kor követelményeivel a lépéstartás különösen akkor vált elképzelhetetlenné és megoldhatatlan feladattá, amikor az új iskola építésével kapcsolatos törekvések felerősödtek. Az új iskola építése nemcsak Micsinay Ernőnek, hanem a tanári karnak (élén Dr. Osváth Gedeon igazgatóval) több évtizedes vágya volt. Kiváló példák alapján kezdeményezték már a XX. század első évtizedében az új tanintézmény megépítését. Egészen bizonyosan a bonyhádi evangélikus gimnázium példája is a törekvők előtt lebegett, hiszen Bonyhád Petőfi Gimnáziuma (Sárszentlőrinc, mint előd!) hasonló folyamatokon ment keresztül, mint Aszód iskolája. Csak amíg a sokkal gazdagabb, és így anyagi áldozatokban is többre képes bonyhádi polgárság 1908-ra felépítette a főgimnáziumát, erre a közbejött 1. világháború, majd az azt követő kaotikus politikai-társadalmi-gazdasági körülmények miatt Aszód egymaga képtelen volt. 1 A település régen elvesztette már az iskolát kezdetben fenntartó, később hathatósan támogató földes uraságát, a báró Podmaniczky-családot, és a gazdasági erejéből az 1920-as évektől egyre többet vesztő település lakossága egymaga nem vállalhatott ilyen nagy terhet. Bár mindennel megpróbálkoztak az aszódiak! Jó példa erre az a kísérlet, melynek folyamán a Petőfi - centenárium alkalmával maguk felé kívánták fordítani az ország politikai vezetésének a figyelmét, és támogatásukat megnyerni az új iskola építéséhez. Sajnos, ezt akkor nem tudták elérni. Ezek után született meg a fenntartó, a helyi evangélikus egyház azon döntése, mely szerint középiskoláját felkínálta, felajánlotta az egyházkerületnek. Ekkorra már elviselhetetlen állapotok uralkodtak a tanintézetben. Olyan nagy volt a zsúfoltság, hogy a mindennapi munkát akadályozta: „...a gimnázium mai kedvezőtlen elhelyezési viszonyaihoz mérten, melyek a legedzettebb egészséget is próbára teszik..." írta szomorúan az igazgató." Az egyeztető tárgyalások másfél évig folytak, melynek eredménye az 1926/27. tanévben testet öltött valóság lett: 1926. október 21-én megtartották az átvételi értekezletet, az aszódi egyház képviselői a szerződést aláírták, majd 1927. május 1-én az egyházi közgyűlés nagy lelkesedéssel jóváhagyóan elfogadta. Ettől kezdve az új fenntartó is szerepelt az iskola elnevezésében: Bányai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházkerület Aszódi Petőfi Reálgimnáziuma. Ismét egy középiskolai reform kellett, hogy az iskola fokozatosan átalakuljon. Az 1934. XI: tc. értelmében kialakították az egységes gimnázium rendszerét, mely alapján 1935-től az aszódi középiskola is új nevet vett fel: Bányai Ágostai Hitvallású Evan1 Kolta im. 2 Évkönyv 1924/25.
