Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
100. évfordulós megünneplését hirdették meg. 1 A nagy ünnepséget alaposan előkészítették. Először létrehozták a rendező bizottságot, melynek elnöke Bencsik József lett, tagjai: Dózsa Árpád, Müller Lajos, Zupkó Károly, Brünauer Miksa, Brünauer Albert, Schäfer Miksa, Braun Sámuel, Deér Endre és a tanári kar. A rend fenntartását a tűzöltóság biztosította. Az 1888. június 27-i ünnepség ismertetését a korabeli beszámoló szószerinti közlésével mutatjuk be: „A város díszt öltött magára, majd minden ház fellobogózva díszlett, az üzletek szüneteltek, az utczák kivételesen nagyvárosi tisztaságot tanúsítottak, a cserfalombbal felékesített három diadalkapu pedig tárt karokkal fogadta a tömegesen érkező vendégekel. A kiskartali út felől levő didalkapunál Procopius Zsigmond takarékpénztári igazgató fogadta Podmaniczky Géza és Levente bárókat. Innen az egész díszes közönség a pályaudvarra hajtatott, báró Podmaniczkyak élén Földváry Mihályt, a pestm. ev. esp. felügyelőt s Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alispánját, nemkülönben a magyar tud. Akadémia, a Kisfaludy- s Petőfi-társaság elsőrangú embereit, Gyulai Pált, Szana Tamást fogadni. Foldván Mihályt br. Podmaniczky Géza, Gyulai Pált és Szana Tamást verseghi Fáy Béla üdvözölte. A meleg, emelkedett, velős kölcsönös üdvözletek után a fogatok berobogtak a gymnasiumi tér szélén felállított diadalkapu elé, hol Moravcsik Mihály, aszódi evangélikus lelkész fogadta a pestm. ev. esp. felügyelőt, igazán meleg szavakkal a válaszában is meleg szavú Földváry Mihályt. Erre a nagyközönség a kiváló férfiak élén az Acsa felé vezető úton felállított díszkapunál a pest. esperességi felügyelő, Földváry Mihály, a magyarországi ág. hitv. ev. egyetemes felügyelőt nagy lelkesedést keltő beszéddel fogadta, a mire a felügyelő, Prónay Dezső báró, mint rendesen, szépen és velősen válaszolt. Ezután kezdetét vette a tulajdonképpeni ünnepély, az algymn. jubileuma a templomban. Fényes társaság gyűlt itt egybe. Ott volt a nagy műveltségű br. Podmaniczky Gézáné, br. Podmaniczky Leventéné, br. Radvánszky Antalné, Podmaniczky Hona confesse, Fáy Bélciné és leányai, Majthényi Istvánné, Segesvári Jenőné, Karsai Vilmosné, Podmaniczky Géza és Levente, Radvánszky János bárók; Majthényi István s Bossányi László orsz. képviselők, Láng Adolf ev. esper. főesperes, Török József pestm. ev. tanügyi esperes, Melczer Gyula pestm. ev. esp. főjegyző, Frenyó András pestm. ev. esp. aljegyző, Miklóssy János aszódi volt derék tanár, jelenlegi csővári ev. lelkész, Kiss Péter tótgyörki ev. lelkész, Szilárd János domonyi, Dubovszky Nándor rákoskeresztúri ev. lelkészek, Medgyessy József kiérd. r. kath. leik., Tahy István pestm főjegyző, Kapczy Vilmos főszolgabíró, Kemény Kálmán és Haas István szolgabírók, Moravcsik Gyula, Martényi Dezső, a váczyárosi küldöttség, Karsai Vilmos stb. Az emlékünnepet a templomban a lutheri „Erősvár" énekkel kezdtük meg. Az első vers eléneklése után következett Moravcsik Mihály ev. leik. oltári verses imája. A vers után Láng Adolffőesp. szónoki beszéde I. Sámuel 7, 12 felett. Idevágó théma: elmélkedett a múltért való háláról s a jövőbe helyezett reménységének szózatáról. Beszédjében a küzdelem nehéz napjai váltakoztak a tiszteletreméltó áldozatkészség megható jelenségeivel; de mind a küzdelemben, mind az áldozatkészség tekintetében a főszerepet a Podmaniczkyak játsszák, ők a védők, ők a mecénások. Az intézetet tehát nyugodt lelkiismerettel Podmaniczky-intézetnek nevezhetjük. A főesperes ható szavai után újra megzendült a lutheri ének 3-ik verse, melynek befejeztével az oltár előtt Török József tanügyi esperes állott elő magasztos hálaimájával. Ezen ünneplés s kegyeletes egyházi szertartás után Podmaniczky Levente báró, az aszódi evangélikus egyház érdemdús felügyelője, üdvözlő szavakkal nyitotta meg a díszgyűlést. E díszgyűlés tárgya volt a gymnasium történetének felolvasása, melyet Petry Gyula, gymn. tanár nagy gonddal s irodalmi színvonalon álló ügyességgel szerkesztett s részben felolvasott. Következett a kegyeletes emlékünnepély általánosabb értékű része, t.i. a közönség a templomból a gymnasium épülete előtt levő térre tódult. A gymn. tér csupa lomb volt, melyet a nap verőfénye még kápráztatóbbá tett. Közel az épület balsarkához gallyakkal emelvény állott, melyet a zsibongó sokaság Ez ugyanolyan „mentö-akció" volt, mint amilyent a soproni gimnázium megmentése érdekében, Müllner Mátyás kutatására építve, 1857-ben alkalmaztak, amikor 300 évesnek mondták a patinás város, ősi tanodáját. 2 PMTd 88.15.18. - 1888. máj. 29. jkv.
