Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

1885/86. tanévet nagyon rossz hangulatban fejezték be. A bizonytalan helyzet miatt az iskola két meghatározó egyéniségű, kiváló tanára, az igazgatói tisztet is betöltő Micsinay Selmecre, Csengey pedig Eperjesre távozott. Nyáron az a hír terjedt el, hogy az algimnázium bezárja a kapuit, ezért alig volt jelentkező az üres állásokra. A Budapest-vidéki tankerületi főigazgató, Dr. Hóman Ottó 1886. április 9-én látogatta meg először az intézetet és bár az iskola szellemi állapotával elégedett volt, az iskola felszereltsége nem felelt meg a követelményeknek, ezért felhívta a figyelmet a legfontosabbak pótlására. Ezek: az ötödik tanár beállítása, tornaterem és rajzterem létesítése, iskolaszolga alkalmazása, valamint évi 300 Ft biztosítása tanszerekre.

1 A GB nem rendelkezett annyi pénzzel, hogy minden követelményt teljesítsen, mindazonáltal igyekezett minden tőle telhetőt megtenni. Megszervezték a V. tanszéket (első tanára Gyöngyössy László, a később országosan ismert irodalomtörténész), melyre b. Podmaniczky Géza és Aszód város 200-200, a helyi Takarékpénztár 150 Ft-ot biztosított." Jelentős összegeket költöttek tanszerekre. Ugyanakkor megismételték az államsegély elnyerésére benyújtott kérelmüket. A minisztérium 1886. december 22-én kelt leiratában a beadványhoz újabb kiegészítéseket kért s mivel elégtelennek találta azokat, nemhogy államsegélyben, hanem 31542/887. sz., 1887. november 11-én kelt leiratában Trefort kultuszminiszter első alkalommal történő megintésben részesítette az algimnáziumot.

3 Moravcsik Mihály azonnal válaszolt a megintésre és azt túlzottnak találta. A gimnáziumi tantestület december 3-i értekezletén pedig „...kijelentette, hogy a végnek fenyegető képe nem gátolja abban, hogy működését teljes odaadással folytassa s felhívja az iskolai bizottságot, kövessen el mindent százados intézetünk megmentésére. "

4 S mivel külső segítségre (sem az állam, sem az egyházi főhatóság részéről) nem számíthattak, ismét a Podmaniczkyak s ismét Aszód város és evangélikus egyháza mozdult meg az iskola megmentésére. Az aszódi Casino 1888. január 19-én ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Mivel ezen b. Podmaniczky Géza nem lehetett jelen, február 26-án egy fényes lakomát rendezett, melyen köszöntötte a megjelent Moravcsik Mihályt és említést tett az iskola neház helyzetéről. Ekkor felállt Eisler Sándor, a város tekintélyes zsidó polgára és kötelezte magát, hogy 10 éven át évi 10 forinttal járul az iskola fenntartásához. A példa nagy hatással volt a jelenlévőkre, mert a Casino húsz tagja ott a helyszínen 10 év alatti lefizetésre összesen 915 forintot írt alá.

5 A GB május 29-i ülésén fontos döntéseket hoztak. Elhatározták, hogy „gyűjtő bizottságot" hoznak létre, melynek tagságára felkérték Procopius Zsigmond takarékpénztári igazgatót, Majthényi István országgyűlési képviselőt és Bencsik József ügyvédet, akik aztán Aszód tehetősebb családjait végiglátogatva 4000 forintot szedtek össze, mely összeget 10 évi lefizetéssel biztosítottak az iskola megmentésére. Ezen az ülésen határozták el, hogy az ország közvéleményét az algimnázium felé irányítják. S bár tudták, hogy az évszám nem pontos, mégis az iskola fennállásának 1 Évkönyv 1900/1901. 45-46. : Uo. 46. 3 Uo. 47. 4

Uo. 5 Uo. 48.