Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

nyékbeli települések életében is. Megjelent a környék összes földbirtokosa, Gödöllő és Vác városok képviselői, Aszód mezőváros minden jelesebb embere és természetesen a települések lakói. Ezzel egy időben Aszódon tartották meg a Pest megyei evangélikus esperesség éves rendes lelkészgyűlését is. Az ünnepségen Ráday gróf és Csengey Gusztáv mondott beszédet. Különösen Csengeynek, az egész ünnepség lelkének, fő szervezőjének a beszéde gondolatgazdag és nagyhatású. Szavaival a tanuló ifjúság felé fordult: „...de e márványtáblánál részletesebben őrzik az évek emlékét az intézet anyakönyvének lapjai, honnan ez a magyar irodalom történetének elmúlhatatlan lapjaira jegyeztetett fel. Ez elmúlhatatlan jegyzetek mutatják nektek, hogy e férfiú, kit nemcsak a haza, hanem egész Európa, sőt a világirodalom nevez a legnagyobb költők egyikének; e férfiú a mi gimnáziumunk kitűnő tanulója volt. íme, előttetek a példa, a szorgalom, a magasra törekvés fönséges példája...ne az elbizakodás gőgjével szeressétek azt, mint azok, kik szemet hunynak minden hibáinkra, hanem mint ő, ki nem rettegett felmutatni hibáinkat sem, s azt, ami még hiányzik, amit még meg kell szereznünk, haladva a tökéletesedés fáradalmas útján... " Ráday gróf pedig beszédét az alábbi gondolatokkal zárta be: „Mi e vidéken s különösen aszódiak büszkék és jogosultak vagyunk, téged, habár részben is, magunkénak nevezhetni s bár neved mélyen van vésve szívünkben, mégis a kegyelet adóját véljük leróni ma, amidőn emlékedéit itt, e helyen, hol csaknem 3 évig jártál iskolába, eme szerény tábla által megörökítjük. " A beszédek után leleplezték Payerl Károly váci kőfaragó mester által készített, Csengey Gusztáv epigrammáját tartalmazó emléktáblát. Ezen a következő feliratot találjuk: Petőfi Sándor itt járt iskolába 1835/6-1837/8 évben Itt lobbant fel a láng, itt nyerte olympy tüzét a Legszeretőbb költő, a haza Tyrtaeusa. Szelleme bölcsőjét itt hü anya őrzi; szegény bár: Kincse, e lángemlék átragyog ifjaira! Emelte a kegyelet 1875. május 26. Délután a tanulóifjúság majálisára került sor, mely késő estig tartott. Ezt így örökítette meg a krónikás: „Délután 4 órakor a tanuló ifjúság mulatságát nézte meg a közönség. Az ifjak a gymnastica terén vidám zeneszó mellett mutatták be ügyességüket; a mutatványok után tánczra kerekedett az ifjúság a jelenvolt kisebb-nagyobb lánykákkal s tartott a mulatság naplementéig, amidőn Aszódnak egyik kiváló lelkes polgára, ki magát megneveztetni nem akarja, ízletes uzsonnával vendégelte meg őket. Ezzel a kedves emlékezetű nap be lön fejezve. " Az ünnepség alkalmával rendezett gyűjtés eredményeképpen 764 forint, 1 arany, 1 ezüst forint, 30 krajcár gyűlt össze, mely összegből nemcsak az emléktáblát készíttették el, hanem 662 forintot, 1 aranyat és 1 ezüst forintot fordíthattak a Petőfi-ösztöndíjra is.