Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

lességeit akarják körvonalazni, épp úgy, mint maga a hivatal, érintik az iskolai élet összes ágait, intézkedvén a tanítás rendjéről s a tankönyveb'ől is. — A szabályzat pontjai egyébként a protestáns szellemnek megfelelően készültek, mely szerint az igaz­gató tanártársaival szemben „primus inter pares" (első az egyenlők között) volt. 1 Az iskolában folyó pedagógiai munkának korlátot szabott az a körülmény, mely szerint a XIX. század­ban működő oktatók közül kevés rendelkezett tanári diplomával. Erről a kérdésről más helyen már említést tettünk. Most a témát a pedagógiai oldalról közelítjük meg, és a tanárok magas (teológiai, tudományegye­temi) végzettségét nem vitatva, ám a tanításhoz szük­^^// séges általános neveléstani, módszertani, tantárgy­pedagógiai ismeretek hiányát, mint tényt állapítjuk X- **$jjiß i me g- Ennek hiánya sok tehetséges, magát e téren ^^^^&^ művelő oktatónál alig látszott, mindazonáltal voltak A-As ódi Evan élikus olyanok, akiknek fogyatékosságai komoly problémát ..... . , is jelentettek. Erre legyen példa az egyébként sok Algimnázium pecsetlenyomata . . „ ... , , , ,, , . . kituno tulajdonsággal rendelkező, sot igazgatónak is megválasztott Sramkó esete, aki az 1874. évi majáli­son - általunk nem ismert - „botrány" után dorgálásban részesült. „Az iskolabizottmány figyelmezteti Sramkó Mihály gimnáziumi tanár urat, miszerint a testi bün­tetések általában de különösen azoknak gyakori, túl szigorú és helytelen modorban történő alkalma­zásával a fegyelem fenntartása s a szorgalmi haladás menete, az újabb kor nevelési elvei szerint s nem célravezetőén eszközöltetik - ennélfogva a fegyelem fenntartásának módjait és a szorgalmi hal­adást célzó eszközöket az előhaladt kor nevelési elvei szerint alkalmazza. A jelzett tanárhiánynak okát kezdetben a magyar felsőoktatásban kell keresnünk. Később, amikor már egyre több diplomás tanár került ki az egyetemekről, akkor pedig az iskolafenntartó aszódi egyház szegénysége okozta a problémát. A kiegyezés utáni években, évtizedekben gomba módra szaporodó egyházi és állami középiskolák min­den végzett tanárt alkalmazni tudtak. A nagyobb városok, jelesebb iskolák nemcsak a törvényben megállapított minimum összeget, hanem annál többet is képesek voltak egy-egy kiváló oktatónak nyújtani, ugyanakkor Aszód csak a minimumot vagy még annyit sem, így aztán az 1880-as évek közepétől egy jó évtizeden át szinte évenként váltották egymást a tanári oklevéllel még nem rendelkező segédtanárok. Közülük nem egy a csekély díjazást lebecsülte, sőt volt olyan, akinek viselkedését már eltűrni sem lehetett: „Miszerint gimnáziumunknál oklevél nélküli segéd-tanárképen szokás szerint egy évre alkalmazott Lux Károly tanár úr miután az év folyama alatt szerény jövedel­met nyújtó itteni állásával legnagyobb elégedetlenséget tanúsíta, aminek gyakran gyöngédtelen modorban kifejezést is adott..." felmentették állásából. 3 A kérdés végső megoldása akkor történt, amikor az állami támogatás enyhítette a pénzügyi nehézsége­ket, így aztán a század végére kialakult egy viszonylag állandó tantestület, melynek 1 Évkönyv 1900/1901. 38. 2 PMTd 88.15.18.-1874. júl. 29. jkv. ' PMTd 88.15.18. - 1888. aug. 12. jkv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom