Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Az első GB gyűlési

1 jegyzőkönyv arról tudósít bennünket, hogy a tanári értekezlet témáit beszélték meg, amelyből kitűnik, hogy a tanárok összesen heti 75 órát tartanak (ezt túlterhelésnek minősítették!); kevés a tanszer, nincs ifjúsági könyvtár. Votisky az igazgató, Bellus a tantestületi jegyző, Frenyó a könyv- és természettár őre." A GB a két következő ülésen megtárgyalta a felvetett problémákat és intézkedett a tanszerek beszerzéséről. Időközben változás történt az aszódi evangélikus egyház vezetésében. Az 1866. év szeptemberében Pest megyei főesperesnek választott Sárkány János 1868. február 15étől Szarvas meghívott papja lett. Utóda Moravcsik Mihály béri lelkész, aki az iskola történetének anyakönyvében legalább olyan jeles helyet foglal el, mint az iskolát „halottaiból feltámasztó" báró Podmaniczky Ármin. Petry Gyula, az első iskolatörténeti dolgozat megalkotója, az algimnázium „virágzásának korát" az 1868/69. tanévtől kezdve számolja."

1 Kétségtelen, ebben a tanévben több olyan döntés, határozat született és valósult meg, melyek jelentősen kihatottak az iskola további életére. Mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy az eltávozott Frenyó helyére Seffarovszky János érkezett, és így 1872-ig megszilárdult a tantestület. Fontos döntést hozott az egyházi közgyűlés, amikor báró Podmaniczky Ármin javaslatára kimondta: a tanári állás betöltéséhez nem szükséges a lelkészi képesítés, mivel ez elsősorban tanári állás. Ugyanakkor az oktatóknak kötelezően előírták a tanári szakvizsga letételét.

4 Mivel az egyház anyagi helyzete hosszú távon nem biztonságos, az alkalmazott tanárokkal csak két (a tanári oklevéllel nem rendelkező segédtanárokkal egy) éves szerződést kötöttek, melyet adott esetben meg lehetett hosszabbítani. Figyelmet érdemel az a döntés is, melyet több „közlakos" felvetése után hoztak. E szerint 2,-Ft tandíj ellenében olyan diákok is látogathatták az iskolát, akik a rendes tandíjat megfizetni nem tudták, ám ők csak „hallgatók", bizonyítványt nem kaphattak, továbbá őket sem a latin, sem a görög nyelv tanításában nem részesíthették. Az 1868. augusztus 23-i GB-i ülésen is több és fontos döntést hoztak. Ezek között ki kell emelni, hogy ekkor hozták létre az alumneumot, mely ebédet és vacsorát biztosított a rászoruló diákoknak, évi 30 Ft díjért. Az első ephorus Bellus János, az első főzőnő Huszákné volt, az alumneumot az iskola melletti ún. Haraszti-féle házban helyezték el. Az induló tőkét az a három szuplikáns biztosította, akik 1868 nyarán 182 Ft és 15 kr-t gyűjtöttek össze, melyből a jutalékaik levonása után 136 Ft és 62 kr maradt az alumneumnak. Ettől kezdve a szupplikáció éves gyakorlat lett, melynek során a begyűjtött pénz negyede a gyűjtőket illette meg.

5 Jelentősége nem lebecsülendő, amelyet az alábbi adatok bizonyítanak: A gyűjtés eredménye (pl.) 1869-ben 1874-ben 1876-ban 1884-ben 1 Ekkor még oshoUihiz.onyítványnak nevezték. 2 AEEI Protocollum - 1866. szept. 16. jkv. ' Évkönyv 1900/1901. 22. 4 AEEI Protocollum - 1868. aug. 23. jkv. 5 Szuplikáció = adományok gyűjtése a tanulók által; szuplikáns = iskola által megbízott diák, aki a nyári vakációban adományokat gyűjt az iskola számára (1 Lásd az 1868/69. évi Évkönyvet 204 Ft 95 kr 223 Ft 66 kr 314 Ft 54 kr 398 Ft 60 kr.

6