Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Az algimnázium története (1863-1912) Az újraszervezett és Miklóssy János tanár vezetésével elképzelt latin iskola ügye 1863. június 9-én került ismételten a presbitérium elé. Ekkor már köztudott volt, hogy Miklóssy Csővárra megy lelkésznek, tehát tanárról (sőt! tanárokról) kellett gondoskodni.

1 Ugyanakkor a Pest megyei esperesség soron következő ülése is foglalkozni szándékozott az aszódi középiskola ügyével. Az aszódi egyházi testület Portier Lajos presbiteri, városi jegyzőt küldte követnek. Egyben írásos beadványukban megfogalmazták mindazokat a lépéseket, amelyeket megtettek és azokat az elképzeléseket, melyeknek megtétele szükséges a 4 osztályos algimnáziumhoz. E fontos dokumentum közzétételével szeretnénk bemutatni azt a hatalmas erőfeszítést, melyet Aszód város evangélikus egyháza és városi közönsége kifejtett középiskolájának működtetéséért. „ Nagy tiszteletű Esperességi Gyűlés! Az aszódi egykorija hírű algymnasium hisszük még most is kedves emlékben van a Nagytiszteletű esperesség előtt s bizonyosan velünk együtt a nagytiszteletű esperesség is sajnálkozva szemléli miként kellett a szomorú emlékű Bach rendszer alatt több intézeteink között az aszódi iskolának is elesnie. Egyházunk terén az újabb időkben szabadabban mozoghatván, az aszódi evang. egyház elhatározá, ezen algymnasialis intézetet, melynek hasznosságáról, szükségéről, célszerűségéről múltja lesz tanúságot, jészített erővel és buzgó áldozatkészséggel is fenn tarthasson. Miután pedig ezen iskola nemcsak az aszódi egyház számára lesz felállítva, hanem annak az egész esperesség is hasznát veendi, aminthogy az esperesség egyházainak legnagyobb része ezen iskola felállítását kívánatosnak és szükségesnek nyilvánító; mivel továbbá ezen iskola a korábbi időkben is esperességi iskola nevét viselné. Mint ilyet óhajtunk továbbra is tekinteni, bátorkodunk a Nagytiszteletű esperességhez azon alázatos kéréssel folyamodni, méltóztassék a Nagytiszteletű esperességnek ezen annyira szükséges s az egyház érdekében szolgáló intézetet felkarolni, felállítását segélleni, s fennállását biztosítani, elvállalván az intézet egy tanárának fizetését. Nemhogy pedig a Nagytiszteletű esperesség netalán azon gondolatnak adjon helyet mintha az aszódi egyház áldozatoktól önmaga vonakodván, az esperesség áldozatkészségét aránytalan mértékben nem igényié, bátorkodunk kimutatni, s e kimutatással bebizonyítani azt, hogy az aszódi egyház erejétől kitelhetőleg áldoz ezen szent ügynek. Hogy az aszódi algymnasium kitűzött céljának megfelelhessen szükséges, hogy az intézetben legalább három tanár legyen alkalmazva. E cél elérésének tekintetéből az aszódi egyház a már korábban megalapított tanári fizetést újra megajánlja és így egy tanár fizetését egyenesen az egyház vállalja el. A másik tanár fizetésének megalapítására pedig kebelében aláírási ívet nyitott, s ámbár ezen aláírási ív még nincsen lezárva, az eddigi eredmény biztos reményt nyújt, hogy a második tanári fizetést is ki fogjuk állítani. Ugyanis első sorban egyházunk felügyelőjét s régi jótevőjét kell említenünk, ki a második tanár fizetését biztosító alaptőkéhez 500 forinttal azonnal, 5 év alatt évenként ugyan e célra fizetendő száz forinttal, tehát ismét 500 forinttal, összesen készpénzben 1000 forinttal járult, azonkívül az aszódi vásárjog őt illető 3/4 részét szintén az iskola javára adományozná, ami a jelenlegi bérlet szerint is 1500 Ft alaptőkét képvisel, úgyhogy b. Podmaniczky Armin ő maga egymaga a tőkéhez 2500 osztrák értékű forinttal járult. - Továbbá az egyház egyes tagjainak kötelezett aláírásai eddig 1700 forintot biztosítanak az alaptőkéhez. Az aszódi zsidó község pedig biztos tudomásunk szerint 1000 forinttal fog járulni az alaptőkéhez. Azonkívül az egyház egyes tagjai eddig a legközelebbi évekre több mint 100 forintnyi évi járulékot írtak alá a tanár fizetésére. Úgyhogy eddig az aláírt tőke kamataiban és évi járulékokban 400 forintnyi évi jövedelmet tudunk kimutatni a másik tanár fizetésére, s bízunk Isten segedelmében, hogy sikerülend ezt egyliázunk kebelében 500, vagy talán szándékunk szerint 600forintig emelni, mint amennyit a tanárnak évi fizetésül szántunk. Azonkívül a két tanárt szabad lakással s az iskolát tantermekkel látjuk el. ' AEEI Protocollum - 1863. jún. 8. jkv.