Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Bevezetés

adja. Azzal a reménnyel, hogy a történet első része után majd felkutatom és megírom a múlt második fejezetét. Az évtizedes várakozás azonban koptatta a reményt és felőrölte a kutatói ambíciót. A patinás iskola történetének utolsó fél évszázados történetét majd az utánam következő nemzedék írja meg, ha fontosnak találja. Most a Kedves Olvasó az évtizedes türelmes és reményteljes várakozás után megjelent iskolatörténet első részét veheti kézbe. Ezért nem a szerzőt illeti az elismerés, hanem azokat, akik fontosnak találták és kezdeményezték e könyv megjelenését, azokat, akik előfizetésükkel bizalmat szavaztak, akik szívós szervező munkával, pályázatok elnyerésével megteremtették a könyvkiadás anyagi feltételeit. Nekem tehát a köszönet megfogalmazása a feladatom mindezekért, kiemelten a könyv megjelentetését kezdeményező Nádasdy Ferenc tanár úrnak és a Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium Baráti Egyesületének. Továbbá más támogatóknak, és a kutatásban segítőknek, a lektornak, a nyomdának, mindazoknak, akiknek köszönhetjük e könyv megjelenését. A Szerző Kutatástörténet Amikor ez a könyv napvilágot lát, a magyar iskolatörténetben is tiszteletre méltó évfordulóra emlékezhetünk: az aszódi középfokú oktatás 275. évét ünnepli. E számításnál az 1728. évet, mint kezdő tanévet vettük figyelembe. Ám ha csupán a latin iskola első „hivatalosnak" mondható megemlítésének az esztendejét (1766) vesszük kezdő évnek, akkor is a 237. tanévben vagyunk. Ilyen történelmi múlttal bizony kevés magyar középiskola büszkélkedhet. A mai Magyarország evangélikus középiskolái között Sopron után a második „legöregebb" tanintézet az aszódi; szűkebb pátriánkban, Pest megyében pedig a nagykőrösi református kollégiummal és a váci piarista gimnáziummal említhető egy sorban. Mindezekért feltűnő, hogy e jó két és fél évszázadnyi múlt ellenére sem készült még az iskoláról összefoglaló történeti leírás. A XIX. században napvilágot látott vázlatos ismertetéseket inkább a szükség, mintsem az alapos kutatásra épülő módszeres feldolgozás szülte. Csengey Gusztáv vállalkozott először arra, hogy a múltba visszatekintsen. ,,Az aszódi evangélikus egyház régi anyakönyvéből kimutatható, hogy gimnasiuma »latin iskola« címmel 1787-ben már létezett. " Azonban e kis írásnak nem a hiteles történeti múlt részletes bemutatása, hanem a felső hatalom megnyerése a célja, és Csengey egyébként sem történész, hanem elsősorban irodalmár volt, aki egyetlen versével (A fogoly lengyel) ért el országos hírnevet. Petry Gyulának a későbbiekben majd sokszor idézett, szintén alkalomszülte (az akkori ismeret szerint az iskola 100 éves fennállását ünnepelték) munkája - a szerző szerint is - csupán vázlat. (Az aszódi ág. hitv. evang. algymnasium történetének vázlata az 1887/88. év végéig.)

2 Kutatáson alapuló iskolatörténetet igazán csak Dr. Oravecz Ödön írt. Amikor 1926-ban átvette az igazgatói tisztet, a tanév munkáját bemutató Évkönyvben első ' Megtalálható a PMTd 88.15.19.-1884. aug. 23. jkv. 2 Évkönyv 1900/1901. 349