Köpröczi Rózsa: A grafikus Szőnyi. Rajzok, vázlatok, tanulmányok (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Szőnyi István Alapítvány, Szentendre – Zebegény, 1996)
VÁLOGATÁS SZŐNYI ISTVÁN EGYEDI GRAFIKÁIBÓL ,A rajzot minden képzőművészeti alkotás alapjának kell tekinteni. Függetlenül az alkalmazott technikától, minden műben jelen van. Egyetlen kor és egyetlen stílus sem nélkülözhette." (SZŐNYI ISTVÁN: A RAJZ. 13. O. A KÉPZŐMŰVÉSZET ISKOLÁJA. KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP KIADÓVÁLLALATA. BP, 1976.) A rajz, a vázlat megítélése változott az évszázadok során. A reneszánsz művészeti irodalom jellegzetes témája volt a „parragone", a különféle műfajok összevetése. Ebből a versengésből nagyon sokszor a rajz került ki győztesen. Giorgie Vasari firenzei építész és festő (1511-1574) írta meg a reneszánsz művészettörténeti gondolkodás első összefoglalóját, a „Művészéletrajzok /,-at, melyben a rajzot valamennyi művészeti ág atyjának tekintette. A művészeti alkotás Vasari szerint a rajz által válik az isteni teremtő tevékenység másává. A rajz, más szóval a „disegno" azonos a művészi ideával. A rajzok vizsgálata azért olyan fontos, szinte minden alkotó életművében - legyen az festő, szobrász, vagy iparművész - mert a rajz nem más, mint az eszmére való rátalálás, az invenció. A rajzolás technikája, stílusa, módszere jelzi legközvetlenebbül a vizuális gondolkodás - a kész műben már sokszor fel nem fedezhető - rejtett folyamatának lenyomatát. Minél változatosabb, sokszínűbb a rajzstílus, annál plasztikusabban „rajzolódik" ki a művészi koncepció. Szőnyi István páratlanul gazdag grafikai életművet hagyott hátra. Ennek jelentős része együtt maradt az emlékmúzeum gyűjteményében. A hosszú évekig tartó kutatás, a raktári anyag feldolgozása során érlelődött meg a múzeum munkatársaiban, hogy ezt a kincset közzé kell tenni. A rajzok egy részét kiállításokon már láthatta a közönség, de az egészről mégis teljesebb képet nyújt egy jó válogatás. A több ezer vázlatnak természetesen csak kis töredéke fér el e könyv oldalain, de az egymás mellé sorakoztatott lapok - a szerkesztői szubjektivitás ellenére is - megkísérelnek teljes keresztmetszetet nyújtani az anyag egészéről. A szerkesztés rendező elve elsősorban a műfaj, a téma, technika szerinti leltározás volt, és csak másodlagosan a kronológia. Az előszerkesztést maga Szőnyi István végezte el, hiszen ő csoportosította mappákba témák szerint a rajzok legnagyobb részét. Az albumokat végiglapozgatva igen nehéz döntéseket kellett hozni arról, mi maradjon ki és mi kerüljön a könyvbe. A szerkezet végül százhúsz lap kiemelésével és egymás mellé helyezésével alakult ki.
