Köpröczi Rózsa: A grafikus Szőnyi. Rajzok, vázlatok, tanulmányok (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Szőnyi István Alapítvány, Szentendre – Zebegény, 1996)

VISSZATÉRÉS A TOLLTECHNIKAHOZ OLASZORSZÁGI RAJZOK „A grafika ott kezdődik, ahol a forma önmagáért való szépsége érvényesül. Tehát nem vázlat..., hanem befejezett egység, melyből sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet. Még akkor sem, ha az egész csak pár vonalból áll." (MAGYAR GRAFIKUSMŰVÉSZET. ÍRTA: ROSNER KÁROLY. OFFICINA NYOMDA ÉS KIADÓVÁLLALAT, BUDAPEST, 1938.) Szőnyi István élete alkonyán, a halála előtti év telén leánya meghívására tett egy utolsó szép utazást Olaszországba. Most már Itália ege alatt is sikerült néhány gouache- és temperaképet festenie, ellentétben az első római ottlétével, amikor a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasai között, 1929-ben néhány hónapot töltött az örök városban, de a történelmi környezet akkor nem inspirálta alkotómunkára. A harminc évvel későbbi utazáson 1959-60-ban az idős mester újra felfedezte a mediterrán táj szépségét, a Róma környéki villák, a minduntalan felbukkanó antik romok és a fiumiccinói kikötő megejtően varázslatos hangulatát. A gouache és a tempera mellett újra elővette a rajztollat, ismét visszatért pályája első korszakának technikájához, talán azzal a titkos szándékkal, hogy megint használja a karcolótűt és a rézlemezt, s így öntse maradandó formába a hajlékony, finom vonalak által megörökített múlékony pillanatokat. így tudatosan vagy önkéntelenül visszakanyarodott a kezdetekhez. Ez az utolsó periódus nem teljesedhetett ki, bár sok elképzeléssel, vázlattal érkezett haza Itáliából. Egy nagyobb kiállításra készült az ottani munkákból. A halál azonban idő előtt lezárta a még meg nem valósult terveket. Csak néhány szűkszavú, drámai erejű tollrajz jelzi, milyen irányba haladt volna ez a páratlanul gazdag, sokrétű grafikai pálya. 20. OLASZ KIKOTO ITALIENISCHER HAFEN ITALIAN HARBOUR