Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)

jel a korszakban nemcsak Paizs Goebelnél, hanem például Miháltz Pál Fekete óra (1930), vagy Módok Mária Lépcső (1930-as évek közepe) c. képein is feltűnik.

105 Derkovits Gyula Végzés (1930) c. alkotásán

106 a lopakodó macska és az éneklő kismadár árnyéka ugyanekkor egyértelműen a társadalmi helyzet fenyegető szimbólumaként jelenik meg. Paizs Goebel dzsungelében a macska testű ragadozók hol a kígyószerűen örvénylő - (Petymeg, 1930), hol az épp kirobbanó indulat (Őserdőben, 1930) szemléletes kifejezői. Az ember kiűzetett a paradicsomból, érzéseinek, indulatainak kiismerhetetlen dzsungelében bolyong, a kígyó és az alma révén láthatóvá lett számára az egymásból táplálkozó élet és halál. Látja és tudja, egyszerre gyönge és kegyetlen, belső erőinek kiszolgáltatott, törékeny ember. A dzsungel látszólag szabadon enged, de az embert fogva tartja a gyanakvó félelem... mint a vad, érzi a veszélyt, de nem tudja, hol leselkedik reá. Paizs Goebel dzsungelképei valahol H. Rousseau protoszürrealista és Franz Marc expresszionista művei közé helyezhetőek. Őriznek valamit a szecesszió dekoratív vonalvezetéséből, rafinált kimódoltságából, ugyanakkor az apró, karomszerű ecsetvonások, a nyüzsgő, egyre zsúfoltabb felületek zaklatottabb, s egyben töredékesebb képi világról árulkodnak. Amint az Aranykor c. festménynél is láttuk, a belső tartalmakat szimbolizáló állatalakok nemcsak a dzsungelképeken jelennek meg. Paizs Goebel Rákos csendélet c. alkotásán

107 a címadó három színes rákon kívül az asztal előtti kosárban halak láthatók. "A kép zárt, zöld falú szoba belsejét ábrázolja, melyet égő narancsvörös ablakkeret választ el a külső világtól. Az ablak előtt fekete lapú asztal, amelyen vonagló, élő körvonalú világoskék tál, három rendkívül színes: borlila, égőnarancs, és sárgászöld kiterített rák, két citrom és egy kék-lila-zöld szivárványszínben játszó keskeny drapéria foglal helyet. Az asztal előtt fonott kosárban sötét türkizkék halak, az asztal mellett bambusz horgászbot és barnásszürkében játszó háló. Az ablakon túl enyhe fodrú kék víz partján vékony átszellemített alakú festő áll szürke pulóverben, nadrágban és dolgozik. Lába alatt nyugtalanul hullámzó kékes-lilás talaj."írja Haulisch Lenke, majd áldozati asztalhoz hasonlítva az ablak előtti kompozíciót így elemzi tovább a képet - "... szinte mutatópálcaként irányul a megszállottan dolgozó festőre (ez egyébként önportré) az asztal mellé támasztott, varázspálcaszerű horgászbot, jelezvén, hogy a belső térben felépített oltáron ő hivatott bemutatni az áldozatot."

108 A kompozíció itt is a jellegzetes ablak-motívum mentén szerveződik. Az 1930-as évek magyar festészetének a képteret tágító ablak éppúgy, mint a bonyolult térkapcsolatok révén szimbolikus tartalmak kifejezésére alkalmas tükör általánosan kedvelt motívuma.

109 Paizs Goebel festményén az interieurbe helyezett csendélet és a vízparton dolgozó festő alakja, mint kép a képben azonos hangsúlyt kap. A hal, a rák mint jó fogás a bőség asztalát idézi, de egyben natura morta - halott természet is. Míg a festő a vízparton a természettel szoros egységben alkot, addig a néző számára a kép többszörösen tört valóságot mutat. A festőhöz, a természethez a nézők csak a csendéleten keresztül juthatnak el. Az alkotó látás a festő sajátja. A festés a festő számára egyet jelent az élettel, ugyanakkor minden egyes elkészült kép valamilyen értelemben áldozat, s így magában hordozza a halált. Az Élet (1932) c. festmény

110 motívumai - mint Paizs Goebel legtöbb képén a korszakban - vízpart köré rendeződnek. A víz az élet forrása, termékenység szimbólum, ugyanakkor mint a tenger az ember számára ismeretlen, titokzatos világ. Életadó, de olykor pusztító erő, kiszámíthatatlan, az emberi akarat eltörpül mellette. A motívumok és képszerkesztés szempontjából az Élet c. festményt az egy évvel később készült Görög emlék (Hellász) címet viselő képpel"

1 párhuzamba állítva érdemes megközelíteni. Megfelelésekben igen gazdag a két kompozíció. Mindkét esetben bonyolultan kapcsolódó épületrészek ill. egy-egy hangsúlyos figura zárja kétoldalt a képteret. Az Élet c. festmény előterében baloldalt szoptató nő, lábánál kutya, a Hellász c. képen - akár egy forrásnimfa -, vizeskorsót tartó nőalak, mögötte fehér ló, s a kép bal szélén ölelkező pár látható. Az előtérben középen az asztalon halak, a másik képen horgászó alak a stégen. A képek vízre nyíló középterében itt is, ott is megtalálható a színében is hasonló csónakpár, a túlparton magas he-