Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

- a verseinek kiadásából befolyt tekintélyes jövedelem befektetésével - Nagykőrösön nem tudott földet vásárolni annak drágasága miatt, ezért Ercsey Sógorának küldözgette haza Szalontára a pénz, ott kívánta vagyonát gyarapítani földvásárlással. A gazdálkodás nem volt Arany János erős oldala, arra alkalmatlannak bizonyult. Ő költő volt, aki szellemi, művészi alkotással tölti ki életét. Arany nem vált földbirtokossá Nagykőrösön, sajátos zárkózottsága nem tette lehetővé, hogy nagyvilági életet éljen a helyi notabilitás társaságát keresve. Tanártársai, néhány helyi méltóság jelentették a szűkebb társasági környezetet számára, amelyben rendszeresen megfordult, részt vett névnapokon, jelesebb napok megünneplésében, szüreti vigalmakon, disznótorokban. Családja egészen jól érezte magát Nagykőrösön, jól beilleszkedett a kisnemesi társadalmi közegbe, különösen közel kerültek a Gubody családdal, akivel szomszédok is voltak. Kőrösről való eltávozásuk után Juliska még levelezett Gubody Nelli barátnőjével. Talán, ha Nagykőrösön férjhez mehetett volna Juliska (az egyik Beretvás fiú tetszett neki, de az a Gubody lányt választotta), másként alakult volna Arany János kedélyállapota is. Arany eljárt az Úri Kaszinóba, rendszeresen felkereste az Esser-féle patikát, ahol a gubacstinta mellett orvosságot vásárolt a költő. Több alkalommal - a tanítói hagyományokat követve - sírvers írására vállalkozott. Kedves barátja, Szász Károly ifjú hitvese, Szász Polixéna sírkövére írt verset 1853-ban. Egy tekintélyes, vagyonos cívis gazda, Kupai Kovács Mihály családja kérésére szintén írt sírverset 1859-ben. Már eltávozott Nagykőrösről, de kedves körösi ismerőseinek sírkövére Pestről is küldött verset, így háziorvosának - aki szintén nagyszalontai származású volt - 1862-ben, és Bordács Dániel jogtudornak, ügyvédnek 1865-ben. Arany János tehát viszonylag jól érezte magát Nagykőrösön. A fizetését kiegészítette verseinek honoráriumaival, levelezett, látogatást tett, gyakran utazott fel Pestre, különösen 1853-tól, amikor megindult Kecskemét és Pest között a vasúti közlekedés. Nem is kívánkozott el, jóllehet nyaranta, a nyári vakáció idején gyakran érezte magát