Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

Ilyen vala drága leányom, ilyen Unokát vártam idővel! Oh! nappal és éjjel is áldja szívem Gyerek ezt hallgatja örömmel. Megáldja a gyermekeket; de mi hang? Zörgetnek: atyánk jön! az oda van! Elrejteni őt hova tudjuk -! Mit csábítod a gyereket te bitang! Fogjátok el érczkezű hajdúk! Börtön fenekére a tolakodót! Anyjok veszi észre, hamar kel, Fut nyájason esdeni, szólalni szól Gyerek ezt hallgatja örömmel. Hajdú haboz, áll nemes arczczal az ősz, Gyermek és anya esd, a hogy esdeni győz; A herczegi dölyf nyeli mérgét; De asszonya kertire lázad a bősz, Míg vad dühe feltöri kérgét: Vesztemre vevélek el, utczai rongy! Koldus te!... hanem, hiszen úgy kell! Szennyet koronámra hoz ím e poronty Gyerek ezt nem hallja örömmel. Még áll, diadalmosan áll az öreg, Döbbenve hanyatlik a szolgasereg, A férj dühe dúl, kire öltse? Átkos vala nászom, a kéjteli reg, Viráginak itt a gyümölcse! Nem pótol - igaz! - nevelés soha fajjt, Nemes érzet jár csak a nemmel, Koldúsanya szült íme koldusi rajt Gyerek ezt nem hallja örömmel.