Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

bohó Szilágyi Sándor, felvidították a komorságra hajlamos költő lelkivilágát. Névnapok, disznótorok, s szüretek kiváló alkalmat teremtettek a vidámságra, az attól elválaszthatatlan tréfálkozásra (például egy alkalommal Szigethi Warga János igazgató hosszúháti szőlőjébe látogattak, s Arany lehajolva nézte a földet, társai kérdésére, hogy ugyan mit csinál, válaszolta a költő, „keresem a högyet"; ti. Nagykőrösön a várost övező hátasabb szőlőskerteket „högy"-nek, hegynek nevezik). A helyzethez illő versek is születtek. Az egyik tekintélyes polgár, Fodor Gerzson (a lelkész és iskolaigazgató Nánási Fodor Gerzson fia) névnapján, 1853. február 22-én hangzott el Aranynak a „Névnapra" című köszöntő verse: Tisztelt jó barátunk, ki vagy Fodor Gerzson Virtusokkal fénylő, becsületes Person, Kinek Balog uram mondaná most: „Herr, Sohn". N jöjjön életedre felhő, csak immer Sohn! Neved örömnapja, imé hozzánk juta, Sőt, ha nem csalódom, már tovább is futa. Mégis az én múzsám néma volt és buta, Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta. Ne legyen ez kérlek, teneked megbántás, Hogy ebédutánra lett készen a rántás, Azt ne mondd szegénynek: „postfesta quid cántás?" Rossz volt a vonója, de már ismét gyantás. Mert különben, hidd el, nem lett volna ő röst: S mint Izsák megáldd Ézsaut, a szőröst, Amiérthogy neki lencsét hoza, bőröst: Úgy megáldott volna téged és Nagy-Kőröst. No, de ami haladt, nem maradt el mégis, Menjen nálam hozzád lajhárabb vendég is. Egyszer későbben az utolsó vég is,