Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A nemzeti haladás szolgálatában. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc

a XIX. század elején igen elmérgesedett a helyzet. A „kebelbéli" - a városban élő - birtokos nemesek - akik közül például a Gombayak, Zsigrayak néhány jobbágyteleknyi földbirtokot szereztek a földesúri famíliáktól -, megtámadták a mezővárosi közösséget, annak birtokszerzeményeit, nemesi jogaikra hivatkozva - és hangsúlyozva a város jobbágy jogállását -, kívántak csapást mérni az önállóságát őrző, önkormányzattal rendelkező mezővárosi közösségre. A Keglevich-rész 1820-ban történt megvásárlása után, 1821-ben indítottak erőteljes támadást, hangoztatva, hogy a nemtelen (jobbágy jogú) mezővárosnak nem lehetnek örök tulajdonú szerzeményei (incapacitas). Érvényteleníteni akarták Nagykőrös összes birtokvásárlását, s magukénak óhajtották tekinteni azt (különösen Pótharaszt kapcsán nőtt meg a feszültség, ahol egyes nemes családok maguk tulajdonának akarták tekinteni az általuk birtokolt földet, mivel egy évszázaddal korábban őseik vették meg névlegesen a pusztát a város számára). A nemesi vármegye is a Nagykőrösön élő birtokos nemesek (compossessor) pártját fogta. Hogy törekvésük mégsem vezetett eredményre, arra Nagykőrös erős mezővárosi szervezettsége, belső társadalmi kohéziója - melynek összetartó erejét a református egyház jelentette -, és erős anyagi ereje ad magyarázatot. A körösi tanács összeszámlálta mindazokat a kiadásokat, amelyeket 1686-tól kifizetett a zálogban és árendában birtokolt földesúri birtokok után, hozzászámította a teherviselés költségeit is (pl. katonatartás)így több millió forint öszszegű kártérítési igénnyel állt elő a magisztrátus, amelyet a helybeli birtokos nemeseknek kellett volna megfizetni. Erre azonban ők képtelennek bizonyultak. Ennek tulajdoníthatóan sikerült Nagykőrösnek megőriznie szerzeményeit, s különleges jogállását, amit még 1828-ban a vármegye is szentesített, az 1844-ben eltörölt incapacitas miatt is oka-fogyottá vált az ügy. A birtokos nemesek támadása hatására Nagykőrös armalista nemesekből álló magisztrátusa és birtokos paraszti közössége szükségszerűen a társadalmi haladás hirdetőjévé, harcosává fejlődött. Áthatva a reformkor eszméitől, a nemzeti fejlődésre, a polgári jogrend meg-