Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi autonómia erőpróbája, a virágkor (XVIII. század - XIX. század első fele)

a jobbágysággal szemben. Ez késztette őket arra, hogy 1773-ban ismét a gróf Keglevich család kezdeményezett proportionális pert a mezőváros ellen, „ex jure" címen. A bírósági ítélet ismét a városnak kedvezett: a jobbágy telkeket nem mérhették ki, nem darabolhatták fel a mezőváros határát, a tulajdonukat magánkezelésbe nem vehették, csupán a törvény szerinti adót vethették ki a jobbágyaikra. Tehát, a mezővárosi közösség továbbra is cenzuális viszonyban maradt földesuraival. Mindezek következményeként annak belátására kényszerültek, hogy birtokaikat, a tulajdonjogot eladják a körösi magisztrátusnak, illetve a kommunitásnak, s a vételárat kúriájukhoz, kastélyaikhoz közelebb fekvő földbirtokok vásárlására fordítsák. Elsőként a gróf Sztáray család adta el 53 jobbágytelek (sessio) nagyságú földbirtokát 1813-ban, majd a Forgách és Aspremont família 1818-ban. A legnagyobb földbirtokkal rendelkező Keglevich család 1820-ban kötött örök adásvételi szerződést Nagykőrössel. Ezzel a jobbágy mezőváros a földesúri birtokok túlnyomó részének birtokába, illetve tulajdonába jutott (több családdal nem sikerült a megegyezés, velük később a pereskedés elhúzódott egészen a XIX. század végéig), a jobbágy mezőváros önmaga erejéből szabadította fel magát a feudális függés alól. A birtokvásárlások pénzügyi fedezésére rendelték el 1826-ban a birtokmegváltást (redempció), amely során ki-ki tulajdonába vehette az addig csak saját maga által használt földterületet, a megváltási összeg (redempcionális summa) fejében. A birtokvásárlás és redempció miatt nagy támadás érte a várost a helyben élő közbirtokosok (compossessor) részéről, akik a Werbőczyféle Tripartitumra hivatkozva semmisnek tekintették a város örökös tulajdonjogú vásárlásait, mivel a jobbágy nem lehetett tulajdonos (incapacitas törvény). Különösen sértette őket az, hogy - mivel házasság révén egyes armalista családok földesúri családok révén földesúrnak tekintették magukat -, a város által megvásárolt földesúri birtok, porta tulajdonától elesni kényszerültek, illetve a város adózásra, megváltakozásra kötelezte őket (Gombay, Ballá, Beretvás, s más családok). Bár az ő álláspontjuk törvényes volt, azonban a valóság-