Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

ELŐSZÓ

szárnyépületet, valamint a tekintélyes méretű téglaistállót. A központi épület nyugati száranya is sérülést szenvedett, közel állt a végső pusztuláshoz. Ide került 1949-ben a múzeumi gyűjtemény, s ez a épület megmaradását biztosította (a műemléki rekonstrukciója 1996-ban fejeződött be). Az Abonyi úti szárnyban szükséglakásokat alakítottak ki, s ló fedeztető állomás működött egy részében a hetvenes évekig. A pusztulófélben lévő klasszicista stílusú egykori tiszti főépületben kapott helyet a múzeum és levéltár (a levéltárat átszállították az 1950-ben megyeközponttá szervezett szomszédos Kecskemétre). A múzeum gazdag gyűjteményeit közkinccsé téve 1978-tól mutatja be a „Hej, Nagykőrös híres város...!" című régészeti, történeti, néprajzi és irodalomtörténeti állandó kiállítást, amely a jellegzetes alföldi mezőváros, Nagykőrös fejlődését mutatja be a honfoglalás korától. A nagyobb fejlődési szakaszokat tájékoztató szövegek, illusztrációk, térképek, régészeti, történeti tárgyak, s hozzájuk kapcsolódóan néprajzi tárgyak, valamint dokumentumok értelmezik és mutatják be (kora Árpád-kor, a mezővárosi fejlődés kibontakozása, majd megerősödése a XIV-XVII. században, a mezővárosi fejlődés virágkora a XVIII. században és a XIX. század első felében, a szellemi virágkor a XIX. század közepén, amelyet Arany János neve fémjelez, a mezővárosi fejlődés stagnálása, majd újabb lendülete a XIX. század végén, a XX. század legelején, az első világháború és a Tanácsköztársaság kora, a két világháború közti időszak, a második világháború, s a jelenbe vezető időszak). A múzeumépület tágas, kosáríves folyosója kiváló lehetőséget teremt a népművészet sajátos területének, a Duna-Tisza köze fejfakultúrájának bemutatására. Az 1979. őszén megnyitott állandó népművészeti kiállítás közel félszáz protestáns temető impozáns fejfaanyagát tája a látogatók elé. Az Arany János Múzeum történeti nemzeti emlékhely azáltal, hogy 1848 őszén falai között toborozták a 13. hunyadi és a 16. Károlyi honvéd huszárezredeket. A hagyományok ápolása érdekében ke-