Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Nagykőrös a Duna-Tisza közén helyezkedik el. Tágas határát a homoktalaj (Pálfája, Bántőse, Homolytája, Csemő), kötöttebb és termékenyebb föld (Fekete, Barátszilos, Hangács), a szikes gyep (Gógány, Alsó-, Felső-Füzes) teszi változatossá. Gazdag a növényvilága. A mélyebb fekvésű részeken őshonos a kőrisfa, amely a település névadója is egyben. A homoki erdőség jellegezetes fája a nyár és nyír mellett a kocsányos tölgy, amelynek tekintélyes méretű egyedei találhatók meg a Nagyerdőben, Csókásban és a Pálfája erdőben, köztük az egykori Basafa, valamint a Pálfa. Nagykőrös az Alföld egyik legszebb, leghangulatosabb, legpatinásabb városa a Duna-Tisza köze homokján. „A nagykőrösi piacon állok. .. gyönyörű ez a mintaváros: az Alföld tipikus faluvárosa" - írja elismerően Móricz Zsigmond, összegezve benyomásait az 1933. évi látogatása során. S valóban, az évezredes múltra visszatekintő Nagykőrös - amely felvirágzását a sívó homokföld termékennyé varázslásával, a mezőgazdasági termeléssel, s az ahhoz szorosan kapcsolódó kézműiparral, kereskedelemmel érte el -, szívet-lelket melengető látványban részesíti az ideérkező idegent. A mezővárosi életmód, a rangos középületek, templomok, a kisnemesek kúriái, s a módos cívis társdalom lakóházai, úgyszintén a perem részeken - mint a Tobanban -, a szegényebb rétegek nádtetős, falusias jellegű lakóházai, együtt olyan képet alkotnak, amely az emberben a hagyományérzést és tiszteletet erősíti, s vonzóvá teszi számára a várost, annak reprezentáns értékeit. Nagykőrös gazdag műemlékekben, műemlék jellegű épületekben. Ezek között az egyik legértékesebb épületegyüttes a Ceglédi és Abonyi út elágazásában meghúzódó kőrisfás ősparkban méltóságosan terpeszkedő egykori huszárkaszárnya maradványa, amelynek központi főépülete ma az Arany János Múzeumnak ad otthont.