Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - „Galga vize szép csendesen kanyarog... " Egy kistáj néprajzi jellemzői

színes virágokkal hímzett bársony vagy atlaszselyem blúzt, fekete kötényt és fekete atlaszselyem, vagy százvirágú kendőt viseltek.

8 A viselet egy szép rétegét képezik a fehér hímzések. Van köztük viselet kiegészítő, ágynemű és lakástextília is. A Galga mentére Boldogról, Tura közvetítésével került.9 A szájhagyomány szerint, az 1850—60-as években Galgamácsán már hímeztek fehérrel

10 Ezzel szemben a ránk maradt monogramosévszámos viselet kiegészítők múzeumi gyűjteményben őrzött példányai között az 1896-os a legrégebbi. A drukkolást általában specialisták végezték és nyomódúcokat használtak. Voltak azonban ügyes kezű asszonyok, akik saját részükre rajzoltak hímző mintákat és így a boldogi mintakincs lassan átalakult, a helyi ízlésnek megfelelően. Hímzett kendők monogrammal A vidék hagyományőrzői korán bekapcsolódtak a Gyöngyösbokréta mozgalomba. A galgahévíziek már 1934-ben felléptek a budapesti Szent István napi rendezvénysorozaton.

11 A zsámboki bokréta 1935-ben már működött, míg Bagón akkor alakult.

12 1939-ben Galgamácsa is belépett a mozgalomba.

13 Sajnos a mozgalom a politika áldozata lett és 1948-ban belügyminiszteri rendelettel feloszlatták. 8 Vö.: Lapu 1986. 21-A6. 9 Vö.: Petrás 1984. 17.; I. Sándor 1998. 303. 10 Vankóné 1983- 242, 248. 11 Újváry 1981. 19. 12 Újváry 1981. 26-27. 13 Újváry 1981. 41.