Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)
Klamár Balázs: A történeti gyűjtemény
A TÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY A történeti gyűjtemény első külön tárgyi és dokumentációs leltárkönyveit I967. július 5-én nyitotta meg a múzeum akkori egyetlen alkalmazottja, Asztalos István. Eddig az időpontig a többi gyűjteménnyel közös leltárkönyv volt használatban, melyben szinte kizárólag néprajzi anyag szerepel, bár elenyésző számú történeti tárgy is fellelhető a nyilvántartásban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a múzeum nem rendelkezett volna már a kezdetektől történeti témájú anyaggal. Az 1967-es dokumentum leltárkönyv első bejegyzései arról tanúskodnak, hogy már az 1950-es évek végén a gyűjteménybe került néhány jelentős történeti értékkel bíró anyag. 1958-ban Édes Albin galgahévízi iskolaigazgató a faluja 1770-es keltezésű urbáriumát Az 1666-os Kubinyi-irat ajándékozta a múzeumnak, 1959-ben pedig Bányánszki Pál kéményseprő a Podmaniczky-Széchenyikastély egyik kéménynyílásában talált rá a Podmaniczky család 19. századi gazdasági tárgyú levelezésének egy töredékére, ami szintén a gyűjteménybe került. Az 1967-es leltárkönyv elején szerepel még a Kubinyi család irattárából 89 db dokumentum. A legrégebbi keltezésű levél 1666-ból származik, a többség I8-I9. századi gazdasági tárgyú levelezés. A tárgyi anyag jelentősen először 1968-ban gyarapodott: Lhotka Károly kovácsmester szerszámainak egy része került a múzeumba az özvegye jóvoltából. Lhotka Károly a két világháború között az aszódi Ipartestület jegyzője volt, így ő őrizte a szabó- és szűcs céh iratait is. Sajnos a második világháború alatt ez az anyag részben megsemmisült, így csak töredéke került a múzeumba. Ezek közül említésre méltó a 19- század eleji Atyamester könyve. Az 1960-as években néhány parasztcsalád 19-20. századi iratanyaga is gazdagította a gyűjteményt. Ezek többségében peres iratok, bírósági végzések, hagyatéki jegyzőkönyvek és adásvételi szerződések.
