Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Kővári Klára: Régészeti kutatások a Galga-vidéken

A hatvani kultúra a Kr. e. II. évezredben, a kora bronzkor második felétől a középső bronzkor végéig élt ÉK-magyarországon, egyik fontos lelőhelyéről, Hatvanról nevezték el. A vérségi temetőben a kultúrában szokásos rítus figyelhető meg: a halottakat elhamvasztották, majd a hamvakat az ovális vagy lekerekített sarkú, szögletes formájú sírgödör aljára szórták; más esetekben egy nagyméretű edénybe (urnába) helyezték. A hamvak közt a halotti máglyáról származó faszéndarabkák is megfigyelhetőek voltak. A sírok egy részét kövekkel jelölték meg, amelyek vagy gyűrű-szerűen veszik körül az edényeket vagy félkör alakban övezik a sírt. A hamvak mellé edényeket raktak, ezek átA hatvani kultúra edényei Verség, Kökényesi útról A hatvani kultúra rekonstruált sírja a Petőfi Múzeum állandó kiállításán lagos száma a vérségi temetőben 9; a leggazdagabbnak számító sír viszont 19 edényt tartalmazott. Az urnákon kívül tálak, bögrék, korsók, különböző nagyságú fazekak, fedők fordulnak elő. A hatvani kultúra sírjai Verség környékén (Aszód, Bag, Galgahévíz, Galgamácsa) is előkerültek, a Kökényesi úti azonban a kultúra eddig ismert legnagyobb sírszámú, hitelesen feltárt temetője, ill. temetőrészlete. (A sírok minden bizonnyal áthúzódnak a szomszédos telkekre is.) 1986-ban az érdeklődők a Petőfi Múzeum kiállításán tekinthették meg a vérségi sírokból előkerült legszebb leleteket.

118 118 Kővári 1986, 1-5.