Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A társadalmi tagolódás formanyelve, a viselet- Néprajzi konferencia a Petőfi Múzeumban

be. Az idős korosztály ruhatárában, vagyis azokéban, akik a 20-30-as években még beleszülettek az élő viseletbe, ma is megtalálhatók a hagyományos öltözet elemei." Szalontay Judit a csornai népviselet 19. századi szín- és díszítési jellemzőit tekintette át. Tanulmánya bevezetőjében megjegyzi, hogy a csornai viselet leíró elemzése mindezidáig nem történt meg. A néprajznak ezt a mulasztását a korai kivetkőzésnek tudja be. A szerző a Csornai Múzeum 1970 óta gyűjtött anyagát, 45 gazdacsalád viseleti hagyatékát mutatja be. Lami István, Korkes Zsuzsa, Horváth Terézia tanulmánya már a Galga mente, tehát a múzeum szűkebb gyűjtőterületének viseleti sajátosságait tárja fel. Lami István a Püspökhatvan népviseletében történt 20. századi változásokat tekintette át az 1940-es évektől a tömeges kivetkőzés megindulásáig, az 1970-es évekig. Elemezte a folyamatok társadalmi hátterét és kitekintett a népviselet utóéletére is. Mint írja: „A »nagy kivetkozes« idején az akkor harminc éveseknek egy kisebb része nem váltott ruhát. Az okok közt említették az azzal járó költségeket, a szűkebb és tágabb környezetük egyet-nemértését, esztétikai és ízlésbeli problémákat." A teljes kivetkőzést a hagyományőrző egyesületek megléte is lassította. Meghagytak egy-egy rend ruhát a fellépésekre, falunapokra. Korkes Zsuzsa a szín és forma változását tekintette át a Galga menti asszonyok viseletében. A női viselet vizsgálatát a felkontyolástól 60 éves korig tette elemzése tárgyává. Példái az 1920 és 1950 közötti időszakot ölelik fel. Ez a periódus a kivetkőzés előtti években hordott viseletdarabok szín-, any ages hímzésvilágát mutatja be. Azt a gazdag formanyelvet is feltárja, ami az avatott falujárót kérdezés nélkül is eligazította a településen, megállapíthatta a viseletben járó korát, családi állapotát és vagyoni helyzetét egyaránt. Horváth Terézia a bagi női ünnepi viselet színeiről adott összefoglalást, kitérve az egyes ruhadarabokra. Külön elemezte a színek összeválogatásának fontosságát, illetve a színcsoportok szerepét az egyházi ünnepek jelölésében. Kitért az emberélet fordulóinak fontosságát jelző színek viseletbeli megmutatkozására is. A kötet, ahogy a konferencia is, jól körüljárta a viselet alakulását az áttekintett évszázadok alatt és közösségi jelkódként működő szín, anyag, minta vonatkozásait is részletekbe menően feltárta.