Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Asztalos Tamás: A médiatár és a digitalizálás

A MÉDIATÁR ÉS A DIGITALIZÁLÁS Túlságosan hangzatos a médiatár elnevezés, jobb híján, összefoglaló névvel nevezzük így a gyűjteményben őrzött, s folyamatosan strukturálódó és bővülő médiumokat. A médiatár nem önálló, nem is kompakt gyűjtemény, hanem a különböző szakágakat, magát a múzeumi munkát kiegészítő, egyben azokat teljessé tevő segédgyűjtemények összessége, azontúl, hogy egyes részei önálló gyűjteményként is megállnák a helyüket. A Petőfi Múzeum médiatára, hasonlóan a többi közgyűjteményhez, több részből áll, amelyek a következők: fényképek (papírképek, negatívok), diák, audiókazetták, videókazetták, mikrofilmek, celluloid filmek, CD-k, DVD-k, számítógépes szoftverek, digitális felvételek. A múzeumi gyűjtő-, feldolgozó-, nyilvántartó-, megőrző és publikáló (közzé tevő, nyilvánosságra hozó) tevékenység az alapítástól kezdve megkövetelte a különböző múzeumi események (régészeti feltárások, gyűjtések, személyek, programok, kiállítások), valamint a gyűjtött tárgyak fényképszerű dokumentálását. Leltározási előírás, hogy a beleltározott tárgyakról különböző, a nyilvántartás szabályait betartó, leíró- és mutatókartonok készüljenek, ezeknek kvázi kötelező mellékletei a tárgyfotók. A tárgyfotók a tárgyak azonosítását, valamint az anyag földolgozásának lehetőségét teremtik meg, egyben könnyebbé is teszik a munkát. Különleges esetekben (lopás) a tárgyak beazonosítását is szolgálják. Erre volt jó példa a zsámboki Falumúzeumból eltulajdonított tárgyak megkerülését követően, a hivatalos eljárás során az a bizonyítás, amelyet a pontosan dokumentált anyag segítségével tudott a múzeumigazgató megtenni. Nagyon fontos a gyűjtőterületen történő különböző események, személyek valamint az épített örökség fotószerú dokumentálása. Minden, ami ezen a területen, a Galga-völgyében (földrajzi megfogalmazás szerint), vagyis a Galga mentén (néprajzi megfogalmazás szerint) zajlik, része a kistáj történelmének, kultúrájának, s mint minden ilyen, a mulandóság fogalomkörével írható le talán a legpontosabban. Mindezek megörökítése, legyen az vizuális, auditív vagy audiovizuális, a muzeológusok feladata, egyben kötelessége. így őrizhető meg a maga teljességében a múzeumban fölhalmozott tárgyakon túl mindaz, amit nemzeti kultúrának, nemzeti kincsnek nevezünk. Az alábbi táblázatban áttekinthető a múzeumban őrzött médiumok gyarapodása a kezdetektől napjainkig.