Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)
Bakonyi Viktória: Restaurálás, műtárgyvédelem
A néprajzi raktárban elhelyezett tárgyak (kerámia, fa és leginkább textil) jobb tárolási körülményeinek megteremtésén dolgoztunk 2003-ban a gyűjteménykezelő, Harkai Béláné aktív részvételével. A korábbi gyakorlat szerinti savtartalmú, klórral fehérített selyempapír takaróanyagot vászonra cseréltük, ami tartós, tisztítható és nem tartalmaz a tárgyakra nézve káros anyagokat. 2002 óta folyamatosan, naponta ellenőrizzük - a kiállítóterek mellett - a raktárakban is a levegő hőmérsékleti és páratartalmi értékeit, valamint ezek változásait. 1 A 2005-ös év méréseiből egyértelműen kiderült, hogy az irodaépület alsó szintjén lévő történeti-régészeti raktárban folyamatos vizesedés történik, ami túl magasan (70-80% körül) tartja a páratartalmat. Később ennek látható jelei is mutatkoztak sókivirágzás formájában. Az épület és elsősorban a tárgyak megóvása érdekében azonnali beavatkozásra volt szükség. Miután megtörtént a fal kiszárítása, utólagos szigetelése és a vízelvezetés korszerűsítése, a klimatikus belső környezeti helyzet is nagyban javult. A hőmérséklet az ideálisnak mondható 20 °C körüli, a páratartalom az év nagy részében az optimális tartományban (50-60%) körül mozog. A klimatikus környezet javítása mellett a tárolórendszert is sikerült korszerűsítenünk, gurulóállvány építésével, melynek munkálatait a Petőfi Múzeum régésze, Dr. Kulcsár Valéria vezette. A tárgyak revíziója, újracsomagolása e munka során is megtörtént. így végre elértünk, hogy a régészeti fém- és kerámiatárgyak, valamint a történeti műtárgyak a számunkra optimális közegben vannak őrizve. A festmények és metszetek megfelelő tárolására szolgáló állványzat kialakítása még a jövő feladata. Az állandó kiállításban A Petőfi Múzeum állandó kiállítását 1984-ben rendezték és nyitották meg a látogatók előtt. E közel 24 év alatt az akkor még korszerű installációs rendszer mára kissé elavult, megkopott. A legnagyobb problémát azonban a műemléképület egyre pusztuló állapota jelenti. Az ennek kapcsán kialakult rossz környezet (vizesedő falak, nem záródó ablakok, beázó tető, hiányos fűtésrendszer) nagymértékben hozzájárul a kiállított műtárgyak károsodásához. Ilyen körülmények között a megfelelő műtárgyvédelem szinte lehetetlen. Anyagi korlátainkon belül próbálunk mindent megtenni, hogy valamit mégis enyhítsünk a jelenleg is fennálló áldatlan állapoton. Az ablakok elé vastag drapériákat helyeztünk, amelyek felfogják a réseken át beáramló téli hideg levegő egy részét, valamint a káros UV-sugárzást. Száraz időben folyamatosan szellőztetünk, hogy csökkentsük ezáltal a belső terek magas páratartalmát. A textiltárgyakat bemutató vitrinekben molyriasztó anyagokat al1 A mérési eredményekről a Klimatizáció című fejezetben részletesen beszámolunk.
