Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - Festők, fafaragók, hímzők, írók... Népművészek a Galga mentén

FESTŐK, FAFARAGÓK, HÍMZŐK, ÍRÓK. Népművészek a Galga mentén Az alábbi válogatásban azoknak az embereknek a tevékenységét jellemezzük, vázoljuk fel, akik valamilyen szálon kötődtek a most ötvenéves Petőfi Múzeumhoz. Vázlatunkhoz előzetes összefoglalásokat hívtunk segítségül és felhasználtuk az intézményben fellelhető írásos dokumentumokat is.

1 Vankóné Dudás Juli (1920-1984) Sokszínű tehetség volt: naiv festő, népdalénekes, hímző asszony és paraszti önéletíró. Rajzain, festményein szülőfaluja, Galgamácsa népszokásait, népéletét ábrázolta. Azon szerencsés paraszttehetségek egyike, akit a magyar néprajz jeles kutatói korán felfedeztek. A kutatókkal tartott kapcsolatának köszönhetően bontakozott ki igazán a tehetsége. Maga is so- j kat emlegette a Gönyei Sándorral, Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal kialakult ismeretség fontosságát. Gyűjtötte a falu szokásanyagát, dalkincsét, viseletét és hímzésmintáit. E tevékenysége elismeréséül 1956-ban megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést. Népi együttest alapított, gyermekcsoportot szervezett maga köré, hogy a régi szokásokat felelevenítse, újra tanítsa a felnövekvő generációknak. II. Sándor 1983- 5-13., 1998. 285-334.; Korkes 1986. 7-17.; Asztalos 1991.; Varga 1998. 335-352.; Fercsik 1999.