Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)
Zomborka Márta: Tragor Ignác és műve - 100 éves a váci múzeum
nácsosi rangot kapott, Vác város díszpolgára lett, a Váci Kaszinó választmányi tagja, számos helyi érdekeltségű cég igazgatóságának tagja, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete igazgatósági tagja. 26 A Szent István Akadémia tagságáról - amit várostörténeti munkájáért nyert el - Serédy Jusztinián értesítette. Székfoglaló értekezésére 1939. november 17-én a Társulat nagytermében (Budapest, Szentkirályi u.) A renaissance és a humanizmus Vácon címmel került sor. Tragor ereje gyengültével felkészült az elmúlásra, 1930-ban végrendelkezett. 27 Tíz év múlva érte utol a súlyosabb kór, a halotti anyakönyv bejegyzése szerint 1941. február 10-én hajnali 3 órakor halt meg szívbénulásban. A család által kiadott értesítő „hosszas és kínos betegeskedést" említ, két ilyen évről szól a baráti nekrológ is. A város által kiadott gyászjelentés szerint „városunk történelmének nagy mesemondója, a hagyományok hűséges ápolója, a polgári erények mintaképe költözött el körünkből". Halálhírét a Váci Hírlap 1941. február 12-én a címlapon hozta, és a következő napokban is több alkalommal jelentek meg emlékezések róla. A Hírlap február 15-i száma írt a temetésről, Kokovay plébános temette. A sírnál emlékezők felhívták a figyelmet arra, hogy Tragor életrajzának írója ezer szép emléket tud majd megemlíteni, de kezdje meg a kutatást már most, „mert ő magáról nem írt le semmit". Többen búcsúztatták, Cettler Jenő a Szent István Akadémia nevében, Karay-Krakker Kálmán a Takarékpénztár nevében, Dr. Göndör Sándor ny. városi főjegyző a Múzeum nevében. Andor Károly az alábbi sírverset szánta neki: „Néma az ajkam már, csak a lelkem szól íme hozzád, Vésd a szívedbe, amit írva találsz e kövön. Édesanyánk gondját viszonozni kevés ez az élet, És a szülőváros a második édesanyánk." A február 19-i lapszámban Szenessy Aladár, valaha iskolatársa, nyugalmazott vármegyei főszámvevő, a fegyház egykori tisztje közölte Tragor Ignác emlékére írott versét. Ennek utolsó sorai így hangzanak: „Mint barátot és jótevőt Egész város tisztelte őt Büszkén fogja hirdetni Vác Az övé volt Tragor Ignác." Perényi Pál Hem érdemes meghalni címmel ír róla a helyi lapban március 8-án, itt olvashatjuk az alábbi sorokat: „Mi a múltat, az alaposságot, a tudást, az önzetlenséget, a szerénységet temettük azon az esős, szomorú februári temetésen. Mintha saját életünk egy része, a naposabb, a tisztább fele tűnt volna el az öreg úrral a kripta homályában." Valóban igaznak bizonyult a sírnál elhangzott figyelmeztetés, amilyen sok írás maradt Tragortól, annyira kevés mindaz, ami róla szól. Részletes életrajzát a Múzeumban örökébe lépő Bán Márton piarista szerzetestanár, életének közeli tanúja készült megírni. Egyes adatok szerint napvilágot is látott e dolgozat, de a magyar könyvészet nem említi. A minden bizonnyal nagyon értékes kézirat további sorsáról sajnos nem tudunk. 28 Tragor helyi kultusza portréjának leleplezésével kezdődött, erre már a piarista diákszövetség 1941. június 8-i közgyűlésén sor került. 29 Halála első évfordulójára a portréfestő Paukert Károly gimnáziumi rajztanár elkészítette mellszobrának gipszmintáját is, melynek alapján végül 1943 nyarára valósították meg közadakozásból a szobrot. A mai Tragor utca és Kert utca összekapcsolódásánál kialakított teresedésbe akarták azt állítani, ezt szánták végleges helyének, de ekkor ott még építkezések zajlottak. így időleges elhelyezésként a parti sétányon, a Zenepavilon előtt találtak a szobornak megfelelő helyet. A háború közbeszólt, a lövésektől sérült szobor a Múzeumba került. Az újjáéledt Váci Múzeum Egyesület a nyolcvanas évek közepén elkészíttette és immár a Tragor utca elejére kihelyeztette a szobor másolatát. Azt néhány esztendeje ellopták, ezért a város egy kőbe faragott változatot készíttetett, s ma ez áll az egykori lakóház közelében, a Művelődési Központ tőszomszédságában. A szobor zaklatott sorsa mintegy jelképezi a számos méltánytalanságot, ami a családot a rajongásig szeretett várostól érte. A két asszony Tragor halálát követően magára maradt a Cifra kerti házban. Az államosítás után egy kisebb lakrészben maradhattak még ott, a villa nagyobb részében akkortól kultúrtermek működtek, színjátszók és énekkarok próbáltak benne. A város új kultúrházának tervei elkészültével viszont bontásra ítéltetett az épület, így az özvegyet és leányát Kisvácra, a Vetés utcába költöztették egy apró, dohos udvari lakásba. Maradék értékeik eladásából, és Margit keservesen szerzett jövedelmeiből éltek egyre nyomorúságosabban. Az özvegy 1958-ban, lánya 1964-ben halt meg. A hideg januárban őt már csak ketten kísérték utolsó útjára. 30 Családi sírboltjuk sem volt közös, a háborús évek késleltették elkészítését, majd végképp terv is maradt. így egymás közelében ugyan, de más-más családtagokhoz temetve pihentek a temetőben. A sírkert elmúlt években lezajlott felszámolása az egyik kriptát már teljesen kifosztott állapotban találta. Tragor temetésekor mondta egyik búcsúztatója, Hörl Péter, hogy „legnagyobb alkotása, a múzeum, nevét fogja viselni". 31 Tudjuk, már életében is született olyan javaslat, hogy róla kell a múzeumot elnevezni, ezt ő természetesnek tartotta elutasítani. Halála után az intézmény körül bábáskodók viszont nem gondoltak erre a jogi aktusra, az államosítást Városi Múzeumként élte meg az intézmény. Az ötvenes évek névadásakor már nem ennek a gondolatnak jegyében választottak nevet, Vak Bottyán Múzeumnak nevezték el, és így hívták 1990 májusáig. Ekkor vehette fel Tragor Ignác nevét „legnagyobb alkotása", a váci múzeum.
