Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)
Jakus Lajos: A helytörténész Tragor Ignác
vasasára. Tragor - aki, ismételjük, lelke az egész társulatnak - a közönség igényeinek kielégítésére tervbe vett munkákról tanulmányának hátlapján egész hosszú listát közöl. A hosszú sor végén Vác monográfiája áll, nyilvánvalóan a város történetének szintetikus feldolgozása, amelyhez az említett könyvek csak mintegy előtanulmányok lennének. A szerkesztőnek több munkatársát is sikerült megnyernie, az egyes tanulmányok elkészítésére (pl. Kisparti János: A uáci Theresianum története). ügy látszik azonban, hogy ezek a tanulmányok tárgyválasztás tekintetében a korábban már hangoztatott kifogás alá esnek. A uáci egyházmegye állapota a XVII. század elején; A uáci Csörsz-árok; Törökuilág Vácon, nagyon mozaikszerűnek tetszik. Öt tervbe vett tanulmányról - az u.n. Vác az irodalomban, Vác vidámsága (anekdoták, tréfák stb.), Váci dekameron (1. Váci elbeszélések, 2. Váci írók), Váci versek (1. Költemények, 2. Költők), Váci nyomtatványok (könyvek, füzetek és egyéb nyomdatermékek) nem tudhatjuk, miért készülhettek. A legutolsó csak bibliográfia lehet, a legelső talán azt akarja feltüntetni, hogy Vác mivel járult a magyar irodalom színpompás szőnyegének gazdagításához, a másik három pedig talán a váci karakterisztikumot akarja érzékeltetni. Véleményünk szerint mind az öt füzet anyagának egyetlen tanulmányban kellene feldolgoztatnia, amelynek tárgya a váci lakosság pszichéjének megállapítása, az általános magyartól árnyalatokban elütő jellegzetességének feltüntetése, szellemi produktivitásának megrajzolása, úgy mint az a váci írók, költők műveiből, amint a helyi vonatkozású füzetekből és egyéb nyomdatermékekből, főleg pedig a társadalmi mozgalmak idején a közhangulatot visszatükröztető hírlapokból megismerhető. Ennek a szép, igazán szintetikus munkának az elvégzése, - amely azután mintául szolgálhatna más városok monográfusainak - Tragornak volna a feladata, ki a helyi viszonyokat és embereket kitűnően ismerheti már. S az olvasóközönség, ha ilyen kész munkát kapna, szívesen és érdeklődéssel olvasná azt, sokat tanulna is belőle s ekkor már el is engedné, hogy helyi poéták verseit egész terjedelmében kelljen átolvasnia, amivel felmenti a szerzőt, hogy a saját használatára készült bibliográfiát, ezt a kutatási segédeszközt, ki is nyomtassa. Hosszú még a program, szinte mindent felölel, s »Fejezetek Vác város történetéből" címmel a ma még világosan nem is látott problémák feldolgozására hagy helyet, csak éppen azt nem találjuk, ami pedig mégis csak a leglényegesebb minden városnál: a közigazgatási szervezet fejlődését. Pedig ez nagyon érdekes. A XVIII. században két részből áll a város, káptalani és püspöki városból, mindegyik külön bíróval, tisztikarral és pecséttel. Mily viszonyban volt a két város földesuraival, hogyan, milyen módon és milyen anyagi következményekkel ment végbe téngleges várossá való alakulása, felszabadulása a földesúri joghatóság alól - mindezek fontos és érdekes kérdések, s tanulságos volna foglalkozni velük. Végeredmény gyanánt csak azt hangoztathatjuk, hogy helytörténetírásunkban gazdaság- és társadalomtörténeti problémák feldolgozásának kell előtérbe nyomulnia, mert ez kényszeríti rá az írót, hogy mindig fejlődésláncolatokat vizsgáljon, ez teszi képessé, hogy szeme megnyíljék és fogékony legyen más (közigazgatási, szellemi) fejlődés folyamatok felismerésére s legfőképpen mivel az olvasóközönség is ezzel nyerhető meg, a történelem kedvelésének." Hogyan fogadta Tragor Ignác a jó szándékú, alapos bírálatot s a hozzáfűzött javaslatokat? Képességei meglettek volna Mályusz javaslatainak megvalósítására, nyelvismerete a kutatáshoz, a szükséges anyagiak, csak a temperamentuma nem felelt meg az aprólékos, „sikert biztosító, de kínos-keserves munkához", melyre a német alaposság példát mutatott volna neki. Azonban ne felejtsük, hogy a kutatáshoz mások voltak a körülmények is, mint pl. a németeknél. Mályusz sem számolt azzal, hogy egy német kisváros állóvíz életével szemben Vác 1695-1722 között a rác betörés, majd a pestis miatt évekig lakatlan, ahogyan a „gyülevész nép" szállta meg a 17. század elején elhagyott várost, s ez megismétlődik egy századdal később is. A 18. század elején az anyakönyvet évekig csak hiányosan vezetik, ilyen körülmények között egy családnak is roppant nehéz összeállítani leszármazását. (Legutóbb például a református Kurdi család esetében, mely rákényszerült időnként kötelezően a katolikus anyakönyvvezetésre, máskor pedig kibújt alóla. Gyermekeik megkereszteltetését, házasságkötéseit titokban végezték el prédikátoraik. 26 ) Mályusz nem ismerhette, hogy 1888-ban a város utcáinak és tereinek új névadóit milyen elvek vezérelték. Tragor később elmarasztalta a bizottságot, hogy ötletszerűen nevezték el az utcákat minden alapos indok nélkül. (Amikor ezen megállapítását a Petőfiről elnevezett Fazekas utcával kapcsolatban írja, éppen tévedett.) Tragor a jó szándékú bírálatot Mályusz részéről valóban szívére vehette, csak később láthatta be annak jó szándékát. A készülő Vác-monográfiájához szándékosan nem használta fel az 1688-ból és 1734-ből származó két fontos összeírást. 27 Az előre beharangozott öt tervbe vett kiadvány megjelentetésére is külön-külön került sor, nem képeztek egy tanulmányt a javaslat szerint. Ennek oka lehetett, hogy kisebb kiadványt könnyebb volt megjelentetni, arra „szponzort" találni, s értékesítésére sem kellett nagyobb gondot fordítani. A Vác lakossága a XVIII. század elején a Váci Városfejlesztő Részvénytársaság „nagylelkű adományából" került kiadásra. A Vác utcái és terei a Váci Hírlapban jelent meg előbb folytatásokban, így kiadása megtérült. Mályusz csodálkozik, hogy 1921-ben - a háború után - a Váci Múzeum Egyesület ki tud adni műveket. Az Egyesület vezetőségének tekintetbe kellett vennie a tagok egy részének igényét. így került kiadásra a könnyebb fajsúlyú Váci uidámságok és uáci érdekességek 1923-
